István 1999-ben született Budapesten, testvére nincs. Szüleivel és apja édesanyjával élt egy külvárosi családi házban. Édesanyja, Ilona 8 általános iskolai végzettségű, szakiskolában kezdte tanulmányait, de nem fejezte be az iskolát, jelenleg takarítónőként dolgozik közalkalmazotti státuszban. Az ő szülei korán meghaltak, Ilona 13 éves volt, amikor elveszítette édesanyját, 18, amikor édesapját. Az édesapa fiatal kora óta szereti az alkoholt, de Ilona állítása szerint ez egy ideig nem befolyásolta a család életét. Az édesapának jó szakmája (informatikus), jól fizető állása volt, kisfiát nagyon szerette, bár az „ivókorszakok” néha okoztak feszültséget. Sajnos az apa édesanyja és nővére is évek óta alkoholproblémákkal küzd. Ildikó úgy vélte, hogy ezek a minták kárt okoznak a kis Istvánnak, ezért mindent megtett annak érdekében, hogy önálló otthonba költözzenek férjével és gyermekével.
István 1. osztályos volt, amikor az önkormányzattól szociális bérlakást kapott a család. Az udvarban több lakás volt, az övék egyszobás, nem tartozik hozzá külön kert, mégis nagy örömmel vették birtokba új otthonukat. Az általános iskolát István a kerület lakótelepi, „sima”, nem tagozatos osztályában kezdte. Az alsó tagozatot kitűnő, illetve jeles eredménnyel végezte el, felső tagozaton reáltárgyakból már megszaporodtak a hármasok, de a humán tárgyakból továbbra is négyes-ötös eredményt ért el. István kisiskolás kora óta versmondó versenyeken vesz részt, novellapályázaton is sikerrel szerepelt. Magatartási gondjai az általános iskolában nem voltak (volt osztályfőnökével a jelenlegi családgondozó is beszélt), osztálytársai körében népszerűségnek örvendett. Az osztályba sok lány járt, akik szeretgették, babusgatták a fiút.
6. osztály környékén a szülők kapcsolata, úgy tűnt, végleg megromlott az édesapa italozása, gyógyszerszedése miatt. Az elkövetkező három évben az édesapa hol elment, hol visszaköltözött a lakásba. A problémákról az általános iskolában nem tudtak. István tanulmányi eredménye nem romlott, magatartásában a tanárok elmondása szerint nem történt változás, és sem a gyerek, sem Ildikó nem mesélt az otthon történtekről. Ildikó nem kérte szakember segítségét.
8. osztály második felében István többször elkésett a reggeli órakezdésről. Ildikó 5 órakor kelt, mivel 7-kor kezdte a takarítást, az édesapának ez időben többször nem volt munkahelye, előfordult, hogy nem ébresztette a gyereket. A késéseket, hiányzásokat igazolta a család vagy a gyerekorvos, így nem lett a dolgoknak következménye.
A pályaválasztás során Istvánt nagymértékben befolyásolta, hogy legjobb barátja műszaki szakközépiskolába akart menni. Az osztályfőnök és Ildikó is beszélgetett az alapvetően humán érdeklődésű gyermekkel, hogy gondolja át, jó választás-e a reáltárgyakkal, műszaki szaktantárgyakkal nehezített szakközépiskola megjelölése. István azonban ragaszkodott eredeti elképzeléséhez, és barátjával egy osztályban kezdte meg középfokú tanulmányait. Az osztályba 35 fiú jár.
2013 szeptemberében, amikor István életébe amúgy is nagy változást hozott az iskolakezdés, az édesapa végleg elköltözött otthonról. István szerint édesapja fokozatosan vesztette el előtte becsületét, tekintélyét. Habár szeretik egymást, az apa szavai nem hatnak a fiúra, ma már nagyon ritkán találkoznak. Nagymamájával, nagynénjével is laza a kapcsolata.
A középiskolai matematika, fizika és műszaki rajz tantárgyak nagyon nehéznek bizonyultak. István ezekből kezdettől fogva rossz jegyeket szerzett, sőt a matektanárral a viszonya is megromlott. István elmondása szerint hiába kért tőle segítséget órán vagy órán kívül, mindig csak azt a választ kapta, hogy figyeljen, szedje össze magát, és tanulja meg otthon az anyagot. Történt egyszer, hogy az egyik órán István ráfeküdt az asztalra (unta is az anyagot, meg nem is értette), erre nagyon bedühödött a tanár. Még az osztályfőnök szerint is ettől a naptól fogva elkezdett rászállni a gyerekre. Később István már visszabeszélt a tanárának, ha az rászólt, vagy ahogy István állítja, piszkálta őt. Novemberben az osztályfőnök behívatta az édesanyát, és azt javasolta, hogy vigyék egy másik középiskolába a fiút, mert a reáltárgyakból bukásra áll. Segíteni nem tudtak, hogy hol, milyen iskolánál érdeklődjenek, csak azt hangsúlyozták, hogy minél előbb váltson iskolát a fiú. Az anya felhívott két középiskolát, ahol azt tanácsolták, hogy félévkor telefonáljon újra. Félévkor Istvánt négy tárgyból megbuktatták, a humán tárgyakból négyesei voltak, magatartásból hármast kapott.
István nem szereti az iskolát, ezt a csupa fiúból álló osztályt, még az iskola épületét is utálja. Szeretethiánya van, szokta mondogatni. Reggel nincs kedve felkelni, elindulni otthonról. Néhányszor elkésett már, és az iskola szokásai szerint késéskor az adott órára sem ülhet be, ilyenkor igazolatlan órát rögzítenek az elektronikus naplóba.
Az iskolai problémák mellett a család anyagi helyzete is megnehezült. Az apa gyerektartást nem fizet, mivel munkanélküli lett, az anya 70 000 Ft-ot keres, e mellé kapják a 13 200 Ft-os családi pótlékot. Az októbertől felhalmozódott villanytartozás miatt január elején a szolgáltató kikapcsolta az áramot. Az édesanya januárban felkereste az illetékes családsegítő szolgálatot, egyrészt anyagi problémáik miatt, másrészt az iskolaváltással kapcsolatban kért segítséget a családgondozótól. Adósságkezelési programba vonták be az édesanyát, a helyi Karitász élelmiszercsomaggal segítette a családot. Családi összefogással és az önkormányzat közbenjárásával lett áram a lakásban. István pályaorientációs foglalkozáson vett részt a családsegítő szolgálatnál, ahol humán érdeklődését megerősítették a tesztek.
A családgondozó, az édesanya és a gyermek közösen vitatták meg a lehetőségeket. István iskolát akar váltani minél előbb. A családgondozó felhatalmazást kapott, hogy érdeklődjön a környékbeli középiskoláknál, megkérdezze, tantárgyi bukással milyen lehetőségei vannak a fiúnak. Az édesanya jelenleg esti tagozaton végzi gimnáziumi tanulmányait, ő is megkérdezi az igazgatót, hogy milyen feltételekkel vennék át a gyereket. István megígérte, hogy ügyel arra, hogy időben érkezzen az iskolába, megpróbálja meghúzni magát matekórán. A családgondozó négy környékbeli középiskolát (szakközépiskolát és humán orientáltságú gimnáziumot) hívott fel, és beszélt igazgatókkal, igazgatóhelyettesekkel. Az elején általában készségesnek mutatkoztak. Volt, ahol javasolták, hogy jöjjön el a gyerek és az anyuka, István írjon egy tesztet magyarból, matekból, és ha megfelelőek az eredmények, átveszik a gyereket, másutt azt mondták, hogy jövőre újra kellene kezdenie az első osztályt. Amikor azonban kiderült, hogy a diák magatartása hármas, szinte mindenhol elcsendesültek a telefon végén. „Hát akkor a gyerekkel van a baj! Miért nem jobb a magatartása? Az iskolánk nem vesz át rossz magatartású, közösséget megbontó diákot.”
Az iskolai hiányzásokról szóló első írásos jelzést (10 igazolatlan óra után) februárban kapta meg az édesanya. Ismét leült a család és a családgondozó, hogy megbeszéljék a lehetőségeket: a környékbeli iskolák nem veszik át Istvánt, legfeljebb júniusban – különbözeti vizsgával és jó magatartási eredménnyel. A szomszédos kerületben lévő alternatív középiskola várja ugyan a gyereket, de az alapítványnak havi 15 000 Ft-ot kell fizetni. Azonban az édesanya gimnáziumában is térítési díjat kérnek, a helyi önkormányzat pedig nem tudja vállalni, hogy a családnak havi rendszerességgel segítsen a tandíj kifizetésében. Az anyuka ráadásul a nem túl jó hírű alternatív középiskolába nem szívesen íratná a gyereket, mert szerinte ott sok a drogos, csavargó gyerek, akik rossz hatással lennének a fiára. A család épphogy kijön a pénzből, ezért István egyre inkább arra készül, hogy öt hónap múlva, amikor 16 éves lesz, és eléri a tankötelezettség végét, otthagyja az iskolát, és elmegy segédmunkásnak. „Így anyukámnak is tudok segíteni, hiszen ennyi pénzből nem tudunk megélni.”
Közben rábeszéltük Istvánt, hogy vagy az iskola tanulószobájában legyen délutánonként, vagy jöjjön át központunkban található gyermekek átmeneti otthonába, ahol a nevelők segítenek a tanulásban. A szintén az intézményben működő kamaszklubba, ahol drámapedagógiai eszközökkel segítik a problémák megoldását, már kétszer ellátogatott a gyerek.
A történetben jelenleg itt tartunk, az eset kimenetele kétséges, egy biztos: István nem akar jelenlegi iskolájában maradni, ezt az iskola sem szeretné, sőt, mindent elkövetnek annak érdekében, hogy még az év vége előtt elhagyja a fiú az intézményt.
(családgondozó)
Az oktataskepzes.tka.hu honlapon sütiket (cookie-kat) használunk a jobb felhasználói élmény érdekében. A böngészés folytatásával Ön jóváhagyja a sütik használatát. Tudjon meg többet »