Szakpolitikai hírlevél

A felsőoktatás nemzetköziesítése

Nemzetköziesítési törekvések a Campus Hungary programban

A mobilitás ösztönzése, a nemzetköziesítés támogatása, a felsőoktatási intézmények szolgáltatásfejlesztése volt többek között a célja a három évig tartó Campus Hungary (CH) kiemelt projektnek, amelynek megvalósításában a Tempus Közalapítvány (TKA) konzorciumi partnerként vett részt. A projekt eredményei megerősítették azt a felismerést, hogy a mobilitási programok mellett zajló, azokat megalapozó nemzetköziesítési tevékenységeknek elsődleges szerepük van a mobilitás serkentésében.

A felsőoktatásban a nemzetköziesítés (internationalisation) egyik klasszikusa definíciója Jane Knight nevéhez köthető. Fogalmának lényegi eleme az a felismerés, hogy a nemzetköziesítés mindenhol jelenlévő, nem csupán az intézmények nemzetközi kommunikációját és megjelenését meghatározó jelenség, hanem lehetőség szerint minden tevékenységet átszövő megközelítés és stratégiai gondolkodás. A nemzetköziesítési tevékenységek alapvetően három, egymással szorosan összefüggő szinten fejtik ki a hatásukat: szakpolitikai, intézményi és az egyének szintjén. A különböző tevékenységek természetesen összefüggnek, ahogy a szakpolitika segítése és az intézményi vezetés támogatása közvetlen hatással van a felsőoktatási irányok, az intézményi koordináció, a stratégiaalkotás területére. Ugyanakkor mindezek kihatással vannak a kifelé-befelé irányuló mobilitás minőségére is. Ebből a gondolatiságból indult ki a CH intézményfejlesztési tevékenységei során a TKA, kiemelten kezelve a nemzetköziesítés támogatását a magyar felsőoktatás minden szintjén, a hallgatókat, intézményi munkatársakat érintő tréningektől és képzésektől kezdve, az intézmények nemzetközi megjelenését és auditálását támogató szakmai tevékenységekig.

Az elért eredmények sok esetben egy folyamat elejét jelentik, hosszú távú, pozitív hatásukat csak úgy érhetik el, ha azok projekteken átívelve tudnak folytatódni. A következőkben a CH legfőbb megvalósult tevékenységeit tekintjük át olyan szemmel, hogy azok milyen célcsoportra fókuszáltak, illetve a nemzetköziesítési törekvések mely szintjén valósultak meg, valamint milyen tapasztalatok, és jó gyakorlatok születtek.

Eredmények és jó gyakorlatok a hallgatók motiválásában

A felsőoktatás legfőbb érintettjei, a hallgatók számára a projekt lehetőséget biztosított a mobilitásra való felkészüléshez a konvergencia régiókban.[1] A régiókban tapasztalható alacsonyabb mobilitási hajlandóság, valamint a növekvő közösségi források miatt kulcskérdés, hogy a hallgatók mennyire alkalmasak és érdekeltek külföldi részképzésen vagy szakmai gyakorlatokon való részvételben. A tréningek egyrészt a már konkrét kiutazási szándékkal rendelkező hallgatókat készítették fel a külföldi részképzésre, másrészt a bizonytalan hallgatókban kívánták növelni a pályázási kedvet, illetve támogatást nyújtottak például az angol nyelvi fejlesztés területén. Tréningek 2013 és 2014 között, három szemeszteren keresztül valósultak meg a hat vidéki régióban. Összesen 72 foglalkozásra került sor, amelyeken 734 felsőoktatási hallgató vett részt 12 magyar felsőoktatási intézményből. A TKA utánkövetési felmérése alapján, a tréningeken résztvevők 63%-a jelentkezett a későbbiekben valamilyen nemzetközi ösztöndíjra.

A hallgatói motiváció nehézkessége alacsony szintje bizonyos régiókban nagyobb erőfeszítést követelt a TKA és az intézmények részéről. A hallgatók motiválásának egyik eszköze lehet az intézmények intenzív bevonása a programba: a tanuló a tréningen való részvételéért kredithez juthat a tanulmányai során, vagy plusz pontot szerezhet az ösztöndíjas jelentkezésnél. A tréningek beépítése az intézmény képzési rendszerébe vagy az ösztöndíjazás eljárásába, közvetetten növelné a külföldi tanulmányokra jelentkezők számát.

A 2012 óta számos alkalommal megrendezett, több egymást követő projektben is megjelenő tevékenység a Mobilitási Óra, mely a visszajelzések alapján a TKA egyik legsikeresebb kezdeményezésévé vált. A TKA felmérése alapján a mobilitási ösztöndíjjal külföldön tanult hallatók 99 %-a javasolná másoknak a külföldi tanulást. [2] Az is kiderült, hogy a mobilitás népszerűsítésének egyik leghatékonyabb eszköze, ha a hallgatók egymásnak adják át tapasztalataikat és élményeiket. Erre építve alakult ki a Mobilitási Óra koncepciója. A program előnye nem csupán a motiváció és az elköteleződés növelése a leendő hallgatókban, hanem a már tapasztalatot szerzett hallgatók megtartása, az Alumni hálózat fenntartásának segítése, amelyet a jövőben érdemes közvetlenül is összekapcsolni az intézményi Alumni programokkal.

A CH projektben a korábbi tapasztalatokat beépítve 49 egyetemi hallgatót tudtunk bevonni a mobilitási órák megvalósításába, akik 56 középiskolában, összesen 113 előadást tartottak, és így 3347 középiskolás tanulót értek el. Az Európai Unió Leuven-ben megfogalmazott célja, hogy 2020-ra a végzős hallgatók legkevesebb 20 százalékának szükséges 3 hónapos vagy 15 kredit értékű mobilitási tapasztalattal rendelkeznie. A kitűzött cél eléréséhez mobilitást ösztönző programokra van szükség, amelyeket már a közoktatásban el kell indítani.

Intézményi munkatársak bevonása a szolgáltatásfejlesztésbe

„A tágan értelmezett mobilitást a nemzetközivé válás fontos indikátoraként fogjuk fel. Az intézményi cserekapcsolatokon túl beleértünk minden tanulmányi, kutatási, oktatási, tapasztalatszerzési célból megvalósuló külföldi utat, migrációt, legyen szó beutazásról vagy kiutazásról.” [3] – szerepel a TKA kutatásában, amely alátámasztja az oktatói, kutatói és intézményi munkatársi külföldi tapasztalatcserék fontosságát a nemzetköziesítésen belül. A mobilitási kedv növelésének egyik eszköze lehet a CH projektben is megvalósult oktatói, munkatársi képzések, amelyek a nyelvi, interkulturális tudás fejlesztéséhez járultak hozzá.

A képzések ezenkívül az intézmények kapacitásnövelését, a beérkező hallgatókkal kapcsolatos szolgáltatásfejlesztést célozták meg (EU angol szaknyelvi továbbképzés, Interkulturális felkészítő; Holnapfejlesztés; Felsőoktatási nemzetközi marketing). Országosan 48 képzés valósult meg 7 régióban. A képzések során csaknem ezer felsőoktatásban dolgozó és oktató munkatárs, illetve doktorandusz továbbképzése valósult meg közel 40 intézményből. A 30 órás foglalkozásokon legfeljebb 30 fős csoportok tréningszerű keretek között, újszerű oktatási módszerek segítségével olyan ismereteket szereztek, melyekkel hozzásegíthetik intézményüket, hogy az aktívan tudjon megjelenni a nemzetközi felsőoktatási piacon, hatékonyabban tudjon pályázni a közösségi pályázati programokban és növelni tudja a kimenő és beérkező rész- vagy teljes képzéses hallgatók számát.

A képzések során lényeges tapasztalat volt, hogy azok megszervezése és sikeres megvalósítása nem lehetséges a felsőoktatási intézményekkel való szoros együttműködés nélkül. A munkatársak, oktatók jelentkezését hátráltatta a munkából való kiesés félelme. Annak ellenére, hogy a képzésen való részvétel az intézmény írásos engedélyével történt, előfordult, hogy a munkatársaknak szabadságot kellet kivenniük, hogy jelen tudjanak lenni. A jövőben ennek elkerülésére tudatosítani kell az intézményekben, hogy az intézményi dolgozók ilyen irányú továbbképzése fontos az intézmény szolgáltatásainak fejlesztése, nemzetköziesítése érdekében.

Hazai és nemzetközi hálózatépítés

A hálózatosodásnak mind hazai, mind nemzetközi vonatkozásban lényeges szerepe van a felsőoktatásban is. Segíti a különböző szintek egymásra épülését, intézményi és szakpolitikai célok összehangolását, valamint hozzájárul egy egységes és versenyképes felsőoktatás kiépítéséhez.

A CH intézményi koordinátori rendszer kialakításával egy Erasmus koordinátor típusú hálózat indult el, amely nem csupán az ösztöndíjazást segítette, hanem az azt támogató intézményfejlesztési, nemzetköziesítési tevékenységeket, a nemzetközi kapcsolatépítést és a hatékonyabb együttműködést a magyar felsőoktatás egységes, kifelé irányuló imázsának megteremtése céljából. Egyszerre jelentett alapot a hazai hálózatosodáshoz, valamint a külföldre irányuló, egységes hálózatépítéshez. A koordinátori rendszer továbbvitele, bővítése elengedhetetlen eleme a sikeres, kétoldalú, intézményi párbeszéden alapuló kommunikációnak hazai és külföldi szintéren egyaránt.

A nemzetközi hálózatépítés és hallgatótoborzás legfontosabb módjának bizonyultak a nemzetközi megjelenések. A magyar felsőoktatási intézmények külföldi oktatási kiállításokon, hallgatói vásárokon és szakmai fórumokon való megjelenésének támogatásával régóta meglévő igényt sikerült kielégíteni, tekintettel arra, hogy a külföldi megjelenés nagymértékű intézményi ráfordítást és befektetést igényel, aminek azonban csak hosszú távon érezhetőek az eredményei.

A vásárokon való megjelenés célja a magyar felsőoktatás egészének népszerűsítése, ugyanakkor a magyar felsőoktatási intézmények szakmai képviselete és promóciója, a meglévő intézményközi együttműködések erősítése, a lehetséges új partnerekkel történő kapcsolatfelvétel elősegítése – hallgatói és oktatói csere, valamint közös képzési programok kidolgozása érdekében. A külföldi megjelenések alapvetően kétféleképpen közelíthetők meg, a megcélzott régió és a célcsoport felől. A célország meghatározásában fontos szerepe van a rendelkezésre álló ösztöndíjprogramoknak. Azonban tapasztalatok szerint az új piacok feltérképezése mellett, a kialakult és meglévő szakmai kapcsolódások, partnerországokkal való együttműködések megtartására és megerősítésére is kell koncentrálni annak érdekében, hogy azok tartós és biztos kapcsolati tőkét jelentsenek. Ebből kifolyólag a folyamatosság elvét kell érvényesíteni a nemzetközi megjelenések tervezésekor.

Nemzetköziesítési audit – intézményfejlesztés felsőfokon

Kiemelt jelentőségű a Campus Hungary intézményfejlesztési programok között a nemzetköziesítési intézményi auditok. A szakértők által közösen elfogadott módszer alapján 2013 és 2015 tavasza között országosan tíz felsőoktatási intézményben zajlottak le auditok a Közalapítvány szervezésében azzal a céllal, hogy a hazai felsőoktatási intézmények számára objektív eszközt nyújtson, mely egyszerre biztosítja a fejlődési, tanulási lehetőséget, valamint a nemzetközi szintéren való pozícionálást. Az önértékelési tanulmány megírása és az auditorok erre adott visszajelzései segítik az intézményeket, hogy a nemzetközi tevékenységeket tudatosabban tervezzék; a belső és külső kommunikáció, illetve tudásmegosztás terén előrelépés történjen; a vezetőség pedig elkötelezett legyen amellett, hogy az intézmények minőségi módon legyenek jelen a nemzetközi oktatási színtéren.

A program folytatásaként újabb intézményeknek nyílik meg az út, hogy felmérjék nemzetközi működésüket, visszajelzést és útmutatást kapjanak egy sikeres nemzetközi stratégia kialakításához. A tapasztalatok azt mutatják, hogy komoly munka és a saját gyakorlatra történő reflektálás kell ahhoz, hogy az intézmény többszintű, kritikai elven alapuló önértékelést nyújtson be, sikere csakis a minél szélesebb körű intézményi bevonással valósulhat meg, a vezetőségtől a hallgatókig. A TKA a meglévő tapasztalatok beépítésével kívánja folytatni az auditálási tevékenységet, amelynek eredménye az intézményi működés legalapvetőbb tervezési fázisaiban mutatkozik majd meg.

A felsőoktatásban zajló nemzetköziesítési törekvések globális jelenség részei, amelyből a magyar felsőoktatás sem maradhat ki. A Campus Hungary program záró rendezvényén Tordai Péter, a Tempus Közalapítvány igazgatója elmondta: „A Campus Hungary program keretében végzett és komoly eredményekkel járó, nemzetköziesítést támogató kezdeményezések a jövőben is folytatódnak – kiemelt projektként, EFOP finanszírozással valósulnak majd meg.”

Az idei év tavaszától a TKA koordinál számos nemzetköziesítést célzó tevékenységet és a hazánkban elérhető felsőoktatási mobilitási programok többségét. Így az uniós Erasmus+ program mellett többek között a Stipendium Hungaricum, a Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj és más államközi ösztöndíjak kezelése is a közalapítvány feladatai közé tartozik, lehetővé téve ezzel egy egységes magyar felsőoktatási ösztöndíj- és nemzetköziesítési stratégia kialakításának támogatását.