A szakképzés kihívásai - A minőségfejlesztés a kulcs
Hogyan alakítja át a digitalizáció és a robottechnika elképesztő fejlődése a munka világát? Milyen kihívások elé állítja ez a szakképzési rendszert? Erről gondolkodtak a szakképzés fejlesztésében és működtetésében érdekelt felek a Tempus Közalapítvány rendezvényén. Az Ébredjünk fel a bűvöletből – a IV. ipari forradalom kihívásai és az Erasmus+ című műhelymunka különlegességét az adta, hogy a szakképző iskolák, gyakorlati képzést biztosító vállalatok és a kamarák képviselői mellett a szakképzés legfontosabb szereplői, a tanulók is képviseltették magukat.
A 3D nyomtatás, az ipari és szoftverrobotok, a mesterséges intelligenciát alkalmazó gépek, a tárgyak és szolgáltatások internete már Magyarországon is széles körben alkalmazott technológia. A növekvő mértékű digitális eszközök és elvárások minden eddiginél radikálisabban megváltoztatják az emberi munkavégzést, és az átalakulás miatt a munkavállalóknak teljesen más tudásra lesz szükségük, mint eddig. A fiataloknak ma még nélkülözhetőnek tekinthető készségeket kell elsajátítaniuk annak érdekében, hogy könnyen foglalkoztathatóvá váljanak. A legfontosabb munkavállalói kompetenciákká a technikai képességek, a komplex és digitális környezetben történő problémamegoldás, az algoritmizálni tudás, a mély megértés képessége, a kritikai gondolkodás, és a kreativitás válnak. Szintén felértékelődnek az úgynevezett globális kompetenciák, amelyek a helyi, globális és interkulturális ügyek megértésének és vizsgálatának, illetve a más országból, kultúrából vagy vallási környezetből érkező emberekkel való kommunikáció és együttműködés képességét, valamint az emberi méltóság és sokféleség tiszteletét jelentik.
Kérdés, hogy a szakképzés megfelelő ütemben tudja-e követni a munkaerőpiaci változásokat akkor, amikor a most általános iskolába lépő fiatalok 65%-a várhatóan olyan szakmában fog dolgozni, ami ma még nem is létezik. Szintén kulcskérdés, hogy a tanárok képesek-e a legmodernebb technológiák és a Z generáció tanulási sajátosságaihoz illeszkedő innovatív tanítási módszerek alkalmazására, digitális tananyagok, 3D-s virtuális tanulási színterek fejlesztésére és használatára.
A műhely kiemelt témája volt az Erasmus+ és az ErasmusPro mobilitási programok jó gyakorlatainak és tapasztalatainak beépítése a hazai szakképzés minőségének fejlesztésébe. A műhely szereplői megerősítették, hogy a gazdasági, technológiai, környezeti változásokhoz való eredményes alkalmazkodáshoz nélkülözhetetlen transzverzális, globális és kulturális kompetenciák fejlesztésében jelentős szerepet játszanak az Erasmus+ programok, amelyek hatékony tanulási lehetőséget biztosítanak a tanulók, tanárok, vállalati oktatók számára.
A műhely változatos módszertana (plenáris előadások, kerekasztal beszélgetés, World Café) alkalmat teremtett a résztvevők számára az igényeik, elvárásaik, lehetőségeik, nehézségeik megfogalmazására és egyeztetésére, a vállalatok és a szakképző iskolák közötti hatékonyabb együttműködésre, amely a szakképzési rendszer által fejlesztett kompetenciák és a fejlődés szükségletei közötti szakadék csökkentése érdekében egyre inkább felértékelődik. Az eredményesség szempontjából szintén kulcsfontosságú a tanulókra való intenzív odafigyelés. A tanulók „hangja” lehetőséget nyújtott arra, hogy jobban megismerjük az ő igényeiket, tanulási szokásaikat, alkalmazkodási stratégiáikat, azt, hogyan szeretnek és tudnak eredményesen tanulni.
A szakképzést érintő változások – az egyre sokszínűbb tanulói kör, a tanulók tanulási problémái, a megváltozott tanulási színterek és szokások, a munka világának elvárásai, az ipar 4.0 koncepció, a nemzetköziesedés – kikényszerítik a tanítás újragondolását, a tanulást támogató környezet kialakítását. A szakképzés környezetéből eredő kihívásokra a tanítási-tanulási folyamat minőségének növelésével lehet válaszolni. Ennek egyik eszköze a tanulási eredmény alapú szemlélet, amelyet azért érdemes beemelni a mindennapi szakképzési praxisba, mert eszközt ad arra, hogy javítani tudjuk a tanulók tanulási eredményességét. A szakmai követelmények tanulási eredményekben történő meghatározása biztosítja, hogy az elvárások egyértelműek, értelmezhetőek, világosak legyenek a tanuló, a tanár és a gyakorlati képzőhely számára is. A 2018. novemberi műhelymunka folytatásaként a tanulási eredmények képzésfejlesztésben való alkalmazási lehetőségeit állította fókuszba az a kétnapos műhelymunka is, amely a Tempus Közalapítvány és a Győr-Moson-Sopron Megyei Kereskedelmi és Iparkamara közös szervezésében valósult meg 2019 márciusában, Győrben. Ezen a rendezvényen, jellemzően a Győri Műszaki Szakképzési Centrum tanárai, szakoktatói vettek részt.
Farkas Éva
ECVET szakértő
A tanulási eredmény (learning outcome) a tanulással – a tanulási szakasz végére – elérhető kimeneti követelmények leírását jelenti. A Magyar Képesítési Keretrendszerhez illeszkedő tudás + képesség + attitűd + autonómia-felelősség kontextusában meghatározott cselekvő szintű kompetencialeírás. Azt határozza meg, hogy a tanuló mit tud, mit ért és önállóan mire képes, miután lezárt egy tanulási folyamatot, függetlenül attól, hogy hol, hogyan, és mikor szerezte meg ezeket a kompetenciákat.
A műhelymunka részletes összefoglalója a Tempus Közalapítvány honlapján olvasható.