Szakpolitikai hírlevél

A szakképzés változó szerepe és jellege

A szakképzés változó szerepe és jellege címmel szervezett szemináriumot az Európai Szakképzés-fejlesztési Központ (Cedefop). A szeminárium célja a szakképzés európai kihívásainak és problémáinak összesítése, valamint az ezekre adható válaszok, megoldási lehetőségek felvázolása volt a részt vevő előadók (Európán túlról is) és szakértők segítségével . Mindemellett a Cedefop közeljövőben induló és a témába vágó kutatási irányának meghatározásához igyekeztek muníciót gyűjteni.

A rendezvény alapját a meghívott résztvevők előadása és a Cedefop által készített háttéranyagban felvetett témái és kérdései adták:

• A szakképzés (korábbi, Cedefop-os) definíciójának újragondolása – szűkítés vagy bővítés szükséges?
• A felső középfokú szakképzésben tanulók száma csökken, ez nyomás alá helyezi a rendszert. Megállítható vagy visszafordítható-e ez a tendencia? Ha igen, hogyan?
• Az öregedő társadalom kérdése. Hogyan szolgálhatja jobban a szakképzés (VET) az egész életen át tartó tanulást?
• Hogyan tehető láthatóbbá, hogyan fejleszthető a felsőoktatási szakképzés? Hogyan működhetne hatékonyabban együtt más felsőoktatási szintekkel, programokkal?
• Milyen mértékig kellene a szakképzésnek a nemzetközi profilt növelnie, erősítenie? Vannak-e európai, nemzetközi sztenderdek?
• A 21. század szakképzése. Minek kellene változnia a meglévő rendszerekben?
• A szakképzés nemzetköziesítése és ennek lehetőségei?

Joachim James Calleja, a Cedefop igazgatója hangúlyozta, hogy a szakképzés kapcsán új gondolkodási paradigma megteremtése, bevezetése lenne a cél, a fő kérdés itt a szakképzés szerepe a jövőben. Kiemelte továbbá, hogy a szakképzés esetében nem a technikai részletek fontosak, hanem az alapok, míg a fontossága vitathatatlan (ld. a VET-re vonatkozó rigai célok), most nem csak a (közel)jövőre kell figyelnünk, a víziónak 2020 utánra is kell vonatkoznia. Ugyanakkor felhívta a figyelmet a szakképzés kapcsán felmerülő ellentmondásra: egyrészről a vonzereje csökken, másrészt azonban a politika szintjén egyre nagyobb az érdeklődés, hiszen számos problémára tudna választ adni. Calleja ezt a rendszeren lévő nyomásként értelmezte, amit az is tetéz, hogy európai szinten nagyon különbözőek a szakképzési rendszerek. Globális szinten is előtérben van ez a szegmens: az elismerés, a minőség, a szektorális képzések egyre több figyelmet kapnak. Az esemény fő konklúziója mindezek fényében tehát az, hogy a szakképzés definíciójának újragondolása mindenképpen szükséges.

Jens Bjornavold (Cedefop, szakértő) elmondta, hogy a szakképzés az oktatás integrált része kell, hogy legyen, nem pedig egy izolált szektor. Vagyis interakciók kellenek az egyes oktatási szektorok között. A legutóbbi készségszükséglet-elemzés 2025-re az alábbi megoszlást mutatja:

• alacsony képzettséget igénylő munkaköröknél 14%-os (ez az arány 2000-ben még 31% volt),
• középfokú végzettségnél 47%-os,
• míg a felsőfokú készségeket igénylő munkakörök aránya 39%-ot mutat.

Az elmúlt évek tendenciáit figyelembe véve az alacsony képzettséget igénylő munkakörök aránya továbbra is csökkenni fog, a magas szintűeké növekszik, közben pedig a középfok viszonylag stabil: 46-47% az arány folyamatosan.

Shyamal Majumdar, az UNESCO – UNEVOC (az UNESCO műszaki szakképzés és szakoktatást támogató nemzetközi központja) vezetője adott Európán túli kitekintést a résztvevőknek. Előadásában hangsúlyozta, hogy feltörekvő országok Ázsiából és Dél-Amerikából az oktatás területén megvetették a lábukat és (új) oktatási nagyhatalmakként fognak megjelenni a jövőben. Az intézményt képviselve a műszaki szakképzés és szakoktatás fontossága és priorizálása mellett érvelt – de figyelve az egész életen át tartó tanulás szempontjaira is, a transzverzális készségek fejlesztésére és ezért a STEM (tudomány, technológia, műszaki és matematikai tárgyak oktatása) helyett a STEAM szemléletre (amely a fentiek mellett a művészetet is magában foglalja – science, technology, enineering, art, mathematics).

A norvég szakértők előadása a saját szakképzési rendszerük átjárhatóságát és a továbbtanulás biztosítását mutatta be. A német előadás szintén a szakképzés és a felsőoktatás, a felsőfokú szakképzés közti egyre inkább elmosódó határvonalak kérdését feszegette. A svájci gyakorlat a privát szektor bevonására helyezi a hangsúlyt a kihívások megoldásaként – és egészen tág, 2045-ig nyúló forgatókönyvvel készülnek a különböző lehetőségekre. Náluk a szakképzés és annak fejlesztése az átjárhatóságon, a lemorzsolódás megakadályozásán és a kereslet folyamatos elemzésén alapul.

Záró, de nem összegző konklúzióként az hangzott el, hogy a szakképzésnek is proaktívnak, aktívabbnak kell lennie, vízióval és stratégiával kell rendelkeznie. Vagyis jobban elébe kell mennie az eseményeknek, fel kell készülnie a különböző forgatókönyvekre, nem (csak) követnie kell azokat, hanem befolyásolnia is. Ehhez egyik kulcseszköz a minőség és annak folyamatos biztosítása, emelése.

A Cedefop igyekszik a saját folyamatait is aktualizálni, a kutatásait, annak kérdéseit újrafogalmazni. A témához kapcsolódó rendezvények szervezésével pedig további fórumokat igyekszik teremteni a kérdések megválaszolásához.

A rendezvénnyel kapcsolatos további információk a Cedefop honlapján érhetők el.