Szakpolitikai hírlevél

Áttekintés a kettős és közös képzések helyzetéről

ACA konferencia Prágában

 A nemzetközi közös vagy kettős diplomával záruló képzések már negyven éve szerepelnek az európai szakpolitikai törekvések homlokterében. Napjainkban ez a képzési forma összeforrt a nemzetköziesítés és a kiválóság fogalmával. Sok szakértő úgy véli, a mobilitási ablakok bevezetése mellett ezek a nemzetközi képzések segíthetik elő a mobilitásban résztvevők számának növelését és a leuveni célok elérését, hiszen ezeknél a képzéseknél a mobilitás a curriculum szerves része.

 A brüsszeli székhelyű  Academic Cooperation Association (ACA) a cseh Erasmus+ Nemzeti Irodával (DZS) együttműködésben 2015. október 29-én konferenciát szervezett Prágában Joint & double degree programmes as an international dimension in higher education címmel. Az egynapos program előadásai főként jó gyakorlatokat mutattak be, és hasznos tanácsokkal látták el az érdeklődőket a közös képzések létrehozásával és működtetésével kapcsolatban. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor elgondolkodtató volt az a néhány összefoglaló előadás, amely ennek a képzési formának a történeti, szakpolitikai hátterét mutatta be, vagy az aktuális kihívásokat, lehetséges veszélyeket összegezte.

Volker  Gehmlich (Universität Osnabrück, Németország) az 1970-es évek végére tekintett vissza előadásában, és felhívta a figyelmet, hogy már akkor a közös képzési programok rohamos elterjedésével számoltak. Egy 1979-es konferencián tízéves célként 250 ilyen képzési program működtetését tűzték ki.  Gehmlich előadásában a közös képzések létrejöttének, és működésének strukturális elemeit és szakpolitikai beágyazottságát ismertetette tudományos alapossággal. Rámutatott továbbá, hogy milyen jelentős hozzáadott értékekkel rendelkeznek ezek a képzések: ezek szinte mindegyike azért is fontos, mert a képzés sikerében elengedhetetlen szerepet játszanak az eltérő hátterű, különböző országokból, kultúrákból és intézményekből érkező oktatók, szakértők, munkáltatók és hallgatók.  Így a curriculumot közösen hozzák létre, közös tantermi és azon kívüli tevékenységeket valósítanak meg, közös dokumentumokat használnak, közösen alakítanak ki eljárásrendeket, hogy végül az egymástól tanulás és a kölcsönös megértés újszerű kultúrája alakuljon ki. Felhívta a figyelmet továbbá arra is, hogy az ideális közös képzések esetében a képzés szerkezetének és elemeinek integrációja teljes: azok egymással szorosan összefonódva és állandó interakcióban működnek.

Sonja Schwarz (Saarland Universität) előadását gyakorlati szempontból érdemes kiemelni. Az érdeklődőket hasznos tanácsokkal látta el, kitért az európai, a nemzeti és az intézményi elkötelezettség és a stratégiai tervezés szükségességére, valamint rámutatott a jó partnerség alapelveire.

Érdekes kitekintést nyújtott a közös képzések amerikai alkalmazására Tim Barnes előadása, amelyben a University of Illinois at Urbana-Champaign (USA) rendkívül alaposan és tudatosan tervezett és végrehajtott közös képzési rendszerét mutatta be.

A rendezvényen a Tempus Közalapítvány képviseletében Beke Márton a közép-kelet-európai közös képzések specifikus vonásainak megragadására tett kísérletet előadásában, illetve a régióban felmerülő jellegzetes kihívásokat és eredményeket mutatta be.  

Berndt Wächter és Marija Mitic (ACA) előadása a mobilitási ablakokkal kapcsolatos aktuális tudnivalókat és trendeket mutatta be. Ennek az eszköznek különös aktualitása van Magyarországon, hiszen a jövőben létrehozandó felsőoktatási képzéseknek integrálniuk kell a mobilitási ablakokat a mintatantervekbe.

A konferencián helyet kapott a hallgatói megközelítés is, ugyanis két, Erasmus Mundus közös mesterképzésben a közelmúltban végzett fiatal, Veronika Pintrová és Jan de Jong osztotta meg a – többnyire igen jó – tapasztalatait a résztvevőkkel.

A sok esetben izgalmas és oldott vitákkal tarkított egynapos rendezvény végén Pavel Zgaga (University of Ljubljana) foglalta össze a nap eredményeit és tapasztalatait. Történeti áttekintésében ő is felhívta a figyelmet arra, hogy a közös diplomához vezető képzések korántsem újak Európában. Zgaga számos támogató, de a szóban forgó képzési formával szemben szkeptikus véleményt is felsorakoztatott, rámutatott továbbá arra, hogy az elmúlt évtized európai szakpolitikai nyilatkozatai voltaképp egyre kisebb hangsúlyt fektetnek a közös képzések létrejöttére. Ugyanakkor azonban úgy látszik, mintha a fókusz inkább a képzések minőségbiztosítási, finanszírozhatósági és fenntarthatósági kérdéseire, a szociális dimenzióra és a regionális együttműködés lehetőségeire kerülne.  Egy biztos: a közös képzések sajátos, de hasznos és stimuláló szerepet töltenek be a nemzetközi együttműködések elősegítésében és a mobilitás mennyiségének és minőségének növelésében.