Szakpolitikai hírlevél

Beharangozó Európai validálási gyakorlatokról – Franciaország

„A francia validációs rendszer Európában az egyik legrégebbi és a leginkább kiépült rendszer, ami indokolttá teszi a megismerését. A francia példa egyik fontos tanulsága, hogy nem egy lépésben jön létre a teljes rendszer, több évtizedes léptékben kell gondolkodni róla folyamatos elemzés, átalakítás, az együttműködés bővítése révén.” 

Tót Éva

Az utóbbi években az oktatásfejlesztés kiemelt kérdésévé vált az iskolán kívül szerzett tudás elismerése. Az Európa Unió Tanácsa (2012. december 20.) a nem-formális és az informális tanulás eredményeinek érvényesítéséről szóló ajánlásában felkéri a tagállamokat, hogy legkésőbb 2018-ra hozzanak létre nemzeti rendszereket a nem-formális és informális tanulás eredményeinek elismerésére. Ez lehetővé teszi a polgárok számára, hogy a formális képzésen kívül szerzett ismeretek, készségek és kompetenciák alapján teljes körű vagy részleges minősítést kapjanak. „Tekintettel arra, hogy 2018-ra Magyarország is vállalta egy nemzeti validációs rendszer kidolgozását, szükséges egy átfogó, országos elismerési modellt kidolgozni, amely alapján kialakítható a hazai oktatási, képzési intézmény- és jogrendszer keretei között működő, az európai normákkal összhangban lévő, strukturált tudáselismerés rendszere. Olyan modell és rendszer kidolgozására van szükség, mely szolgálni tudja a leginkább érintett potenciális célcsoportok (pl.: alacsony iskolai végzettségű fiatalok és felnőttek) munkaerő-piaci és társadalmi reintegrációját.

A szerteágazó tudástranszfer és tudásakkumulációs tevékenységek szervezése, stimulálása és összefogása igényli egy „validációs tudásközpont létrehozását, mely a fejlesztések központjaként működne.” (Emberi Erőforrások Minisztériuma  Az egész életen át tartó tanulás szakpolitikájának keretstratégiája a 2014-2020 közötti időszakra. 2014:101.). A magyar modell kialakításához érdemes áttekinteni a más országok gyakorlatát még akkor is, ha az egyes európai országokban egymástól eltérő módon épültek ki a validációs eljárások és ezért a kialakult gyakorlatok nagyon eltérő fejlettségi szintet mutatnak. Ugyanakkor a nemzetközi trendeket tanulmányozva kirajzolódik egy kép, amely azokat az alapelveket és feltételeket tartalmazza, amelyek nélkülözhetetlenek a hitelesítési eljárás kialakításához, és amelyek Magyarország számára is útmutatóul szolgálnak.  

 Legutóbbi hírlevelünkben a román validációs rendszerről olvashattak Dr. Farkas Éva szakértő tollából, a mostani alkalommal a nagyon eltérő francia gyakorlatra szeretnénk felhívni a figyelmüket. Bár a  román és francia validálási gyakorlat óriási eltéréseket mutat, egy dolog mégis közös bennük: mindkettő megfogalmazza saját validálási stratégiáját, kitűzi saját validálási célját. Mindkét országpélda mögött ott áll az egyértelműen megfogalmazott kormányzati elkötelezettség és a validációs eljárás konkrét céljának meghatározása.

Ahogy azt Tót Éva szakértő írja: „Az európai validációs gyakorlat egyik fontos jellemzője a sokszínűség. Ahány ország annyi megoldás. Fontos különbség azonban, hogy míg néhány ország esetében átfogó stratégián alapuló, szabályozott, rendszerszerű működésről, addig másutt egyelőre inkább szektorális megoldásokról, vagy akár egymás mellett elszórtan működő, nem egységes elveken alapuló eljárásokról beszélhetünk. Az is jellemző eltérés, hogy egyes országokban – az uniós kezdeményezések nyomán – az elmúlt évtizedben indult el a fejlesztés, máshol már korábban is alkalmazták a validációt, azaz a formális képzésen kívül megszerzett tanulási eredmények elismerésének szabályozott formáját.”

A teljes írások a linkre kattintva a Tempus Közalapítvány honlapján olvashatóak.