Bizalomépítés

A bizalomépítés alapja: először adok, aztán kapok. Mindenekelőtt nyugalmat kell biztosítanom magamnak és a diákoknak. A bizalomépítés egy hosszú folyamat, de amíg nem bízunk meg egymásban, addig nem érdemes a problémákról beszélni. A bizalomépítés egy kölcsönös, lassú megismerési folyamat, egyfajta megszelídítés (Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg), melyet a tanár kezdeményez és irányít a diák feltétel nélküli elfogadásával. A tanár megbízik és hisz diákja fejlődés iránti akaratában és képességében. A feltétel nélküli elfogadás azt jelenti, hogy úgy fogadjuk el a diákot, amilyen ő most. Nem akarjuk megítélni, megváltoztatni, segíteni, csak meg akarjuk ismerni, megérteni és megérezni, hogy miért olyan most, amilyen. Ezért sokat kell kérdeznünk, és nem szabad felhagynunk a kérdezéssel. Ha nem válaszolnak, akkor is tovább kell próbálkoznunk, építeni kell a kapcsolatot. Találnunk kell őket érdeklő témákat, kérdéseket, hogy megnyíljanak és válaszoljanak. Beszélgessünk velük olyan témáról, melyet ők választanak, ne tartsuk vissza őket. A diákoknak érezniük kell, hogy ők érdekesek és fontosak. Amikor ezt megérzik, akkor jött el a bizalomnak az a pillanata, amelyet ápolnunk, gondoznunk kell.

Hogyan használhatjuk a fenti szöveget a tanári képzés/tréning során?

1. Szerkesszük a szöveget egy oszlopba a papír bal oldalára. A jobb oldali oszlopot hagyjuk üresen.
2. Minden résztvevőnek adjunk egy példányt.
3. Adjunk időt a szöveg egyéni elolvasására, majd kérjük meg őket, hogy csak kérdéseket írjanak az üres jobb oldalra. 
4. Alkossunk párokat és kérjük meg őket, hogy cseréljék ki a papírjaikat. Adjunk 10-15 percet arra, hogy kölcsönösen megválaszolják a kérdéseket.
5. Kérjük meg őket, hogy üljenek körbe és beszéljék meg a megválaszolatlanul maradó dilemmákat, kérdéseket. 

Eszközök: megszerkesztett szöveg (1 példány/résztvevő)