Segítő beszélgetés

A segítő beszélgetések célja támogatni a diákokat személyiségük, egyéniségük, értékrendszerük kibontakoztatásában, hogy saját döntéseikre alapozva találják meg saját útjukat. A segítő beszélgetés tudatosan tervezett, célzott beszélgetéssorozat, melyet a bizalomszemély/esetmenedzser valósít meg, de célját és történéseit egyezteti, megbeszéli a fejlesztő teamüléseken, azaz a team által kialakított közös stratégia mentén alakítja, vezeti. Az esetmenedzser/segítő/mentor, feladata nem az, hogy elképzelésének megfelelően megváltoztassa a diákokat, hanem az, hogy támogassa őket abban, hogy a saját életüket éljék. 

A segítő beszélgetéshez történő viszonyulás:

• Az ember / a személy érdekes, nem a diák;
• személyként, nem pedig tanárként vegyünk részt a beszélgetésben;
• a döntő kérdés nem a mi segítő beszélgetésben való jártasságunk, hanem a diák iránt tanúsított őszinte érdeklődésünk.

A diákoknak a mi valódi érdeklődésünket kell érezniük ahhoz, hogy megnyíljanak és őszinték legyenek. Nem tudunk többet, mint a diák, csak másképp. A segítő beszélgetések során fő feladatunk, hogy támogassuk a diákokat abban, hogy megtalálják saját válaszaikat életük kérdéseire. Mi, tanárok abban tudjuk támogatni őket, hogyan találják meg ezeket a válaszokat. Fontos kimondani, hogy mi sem tudjuk a választ az összes kérdésre. Ez növeli hitelességünket.

Hogyan válik egy beszélgetés segítővé?

A segítő beszélgetésnek két résztvevője van: a segítő/esetmenedzser (tanár) és a kliens (diák). A részvételük csak abban különbözik, hogy a tanár részvétele tudatos a beszélgetésben. A tanár célja, hogy a diák érzelmileg biztonságban érezze magát, szabadon ki tudja fejezni magát, bármiről beszélhessen, és megtalálja saját  válaszait a felmerülő kérdéseire. A segítő beszélgetés nem tanácsadás, hanem egy olyan kommunikációs helyzet megteremtése, amelyben a diák képes hangosan gondolkodni magáról, feltenni kérdéseket és erre válaszokat találni, ötleteket, melyek továbbviszik nehézségei megoldása felé. A segítő (tanár) fő feladata a jó kérdezés.

Mikor beszéljünk?

Addig, ameddig a bizalom és a segítő kapcsolat nem alakul ki közöttünk, kezdeményezzünk beszélgetést gyakran, minden helyzetben, amikor csak együtt vagyunk a diákokkal. Még az órák is megszakíthatóak egy jó beszélgetés kedvéért, amikor a diákok egy jó témát hoznak fel. Ha már kifejlődött a segítő kapcsolat kialakíthatunk egy rendszert, amelynek keretében rendszeresen, előre egyeztetett időpontokban beszélgetünk.

Miről beszéljünk?

Hagyjuk, hogy a diák bármilyen témát kezdeményezzen, ne utasítsunk vissza semmilyen kérdést. Témái, történetei, kérdései, ötletei, problémái mind fontosak, bármik legyenek is azok. Nem kell, hogy az adott tárgykör szakértői legyünk. Sőt, remek kapcsolatépítő lehetőség, amikor a diákok ismertetnek meg minket egy új témával.

Ugyanakkor mi is kezdeményezhetünk beszélgetést, közös gondolkodást tanulásukról, viselkedésükről, az osztálybeli helyzetekről, stb. Azután megoszthatjuk saját érzéseinket, kétségeinket, ötleteinket közös munkánkat illetően, tanításuk örömeit és nehézségeit. Nekik is adjunk lehetőséget, hogy elmondhassák véleményüket ezekről a dolgokról, hallgassuk meg őket értő- érző figyelemmel, és vegyük figyelembe véleményüket. Ily módon épül fel közöttünk a bizalom.

Hol beszélgessünk?

A beszélgetés maga sokkal fontosabb, mint a helyszín. Bármilyen helyszínen beszélgethetünk, amely mindkettőnk számára elfogadható. Rá fogunk jönni, hogy amennyiben a bizalom már megvan, valójában bárhol folytathatunk mély beszélgetést. Természetesen az jó, ha rendelkezésünkre áll egy nyugodt szoba a mély beszélgetések lebonyolítására, de ha nincs is ilyen helyiségünk, akkor sem éri meg kihagyni ezeket a lehetőségeket.

Milyen hosszú legyen a beszélgetés?

Ez a helyzettől függ, de nem az időtartam a legfontosabb. A soha véget nem érő beszélgetések nem hasznosak. Ami fontos, hogy a tanár (segítő) legyen tisztában a beszélgetés céljával. Mit szeretne elérni, vagy hová szeretne eljutni a beszélgetés során. Ne akarjunk mindent megoldani egyetlen beszélgetéssel. Haladjunk lépésről lépésre. Hasznos, ha a keretekben előre megállapodunk. Mennyi időt adunk egymásnak a beszélgetés során. Mielőtt befejezzük, egyezzünk meg a következő beszélgetés időpontjában.

Hogyan zárjuk le a beszélgetést?

Érdemes összegezni, hogy mi történt a beszélgetés során. Köthetünk megállapodásokat: feladatok, gondolkodás a témákról a következő találkozóig.  Nagyon motiváló, ha – különösen egy nehéz tárgykör megbeszélése után – pozitív, jókedvű hangulatban, például egy közös nevetéssel tudjuk lezárni a beszélgetést.

Kell-e tanácsot adnunk?

Információhiány vagy krízishelyzet esetén adhatunk tanácsot. Életmód és viselkedési kérdések esetén viszont soha, még ha a diák ezt kéri is tőlünk. A tanácsunk belőlünk fakad, rólunk szól, világszemléletünk a saját élethelyzetünkön és tapasztalatainkon alapul. Ez sok esetben nagyon távol esik diákjaink világától. Egy segítő beszélgetés során törekvésünk a kérdezés, ötletek felhozatala lehet, mellyel hozzásegítjük a diákot saját döntése meghozatalához. 

Mi a tanár szerepe egy segítő beszélgetés során?

Figyelni, meghallgatni, visszacsatolást adni, kérdezni, provokálni, rendszerezni, összegezni. Rendszeres beszélgetés esetén tervezni.

Kivel oszthatom meg azt, amiről a diákkal beszélgettem?

Kötelezettségünk a legszigorúbb titoktartás. Az információkat, kérdéseinket, kételyeinket kizárólag a diákkal dolgozó teammel oszthatjuk meg az esetmegbeszélések és szupervíziós ülés alkalmával. Amennyiben szándékunkban áll a szülők tájékoztatása, akkor a diákkal közösen kell megszerveznünk a beszélgetést, és erre az alkalomra vele együtt felkészülnünk.