A Tempus Közalapítvány többéves nemzetközi kutatásban vett részt, amely az Erasmus+ program (2014-2020) hatását vizsgálta a résztvevők által kitöltött kérdőívek alapján a szakképzési, köznevelési és felnőtt tanulási szektorokban. A vizsgálat 2021 év végén zárult le, az eredmények alapján megállapítható, hogy a magyar résztvevők átlagon felül elégedettek a programban való részvételükkel.
A Tempus Közalapítvány az észt, finn, holland, izlandi, norvég, svéd és szlovén Erasmus+ nemzeti irodával együtt egy osztrák koordinálású TCA (Transnational Cooperation Activities – nemzetközi együttműködési tevékenységek) keretében foglalkozott az Erasmus+ program hatásmérésével felkért külsős szakértők vezetésével. A kutatásban már meglévő adatokra támaszkodva, a mobilitási projektekben használt résztvevői kérdőívek (EU Survey) kérdéseit felhasználva jött létre egy modell, amelyet először a szakképzési szektorra készítettek el, majd a felnőtt tanulási, végül a köznevelési szektorra is átdolgoztak. A modell a kérdőívekben használt kérdéseket az Erasmus+ program és az Oktatás és képzés 2020 stratégia főbb célkitűzései, valamint a célzott hatás szintje (tanulók, oktatók, szervezet) mentén csoportosítja. Ilyen célkitűzés például az aktív európai állampolgárság, a rendszerszintű fejlődés, a foglalkoztathatóság, az innováció, kompetencia- és szakmai fejlődés. A modell a résztvevők válaszait egy ötfokú skálára (1-5) alakítja át, majd a kapott számszerű eredményeket átlagolja és tematikusan összesíti. A modell stabilitását különböző statisztikai vizsgálatok támasztják alá.
A modellt először az együttműködésben részt vevő országok 2014-2016-os szakképzési mobilitási projektjeiben részt vevők kérdőíveinek elemzésére használta a kutatócsoport. Mivel a kérdőívek kitöltése az Erasmus+ mobilitási projektek résztvevőinek szerződéses kötelezettsége, ezért megbízhatóan nagy mintával lehetett dolgozni. Közel hatvanezer válasz alapján a résztvevők összesített elégedettsége 3,9-et ért el a lehetséges 5-ből. A magyar résztvevők elégedettsége meghaladta ezt a közös átlagot, mindhárom vizsgált évben 4,2-es volt. A modellben vizsgált témák közül a kompetencia és szakmai fejlődés, valamint a foglalkoztathatóság ért el a 3,9-es átlagnál magasabb elégedettségi szintet, az aktív európai állampolgárság, az innováció és a rendszerszintű fejlődés a közös átlag alatt teljesített. A kutatók megállapítása szerint a mobilitáson való részvétel egyértelműen hozzájárul az egyéni fejlődéshez, azonban az intézményi, rendszerszintű változások elérése hosszabb folyamat, amelyre a résztvevők csak kisebb hatással lehetnek. A válaszadók elégedettsége közel azonos a férfiak és nők között, valamint az idősebb és fiatalabb résztvevők között is. Észrevehető eltérés van azonban a mobilitás hossza alapján: minél hosszabb a mobilitás, annál jobbra értékelték a programban való részvételt a kiutazók.
A kutatás következő fázisában a felnőtt tanulási szektorra dolgozták át a hatásmérő modellt a szakértők. Erre azért volt szükség, mert a szakképzési szektorban tanulók mobilitása is lehetséges volt a mobilitási projektek keretében, azonban a felnőtt tanulási szektorban csak oktatók, szakemberek vehettek részt a programban. A módosított modellben a szakmai fejlődés kategória alá került be a kompetencia, foglalkoztathatóság és az általános fejlődés.
A felnőtt tanulási szektor jelentősen kisebb volumentű az Erasmus+ programban, mint a szakképzési, kevesebb projekt, így kevesebb mobilitás valósulhatott meg ennek keretében. A vizsgálat a 2014-2018-as felnőtt tanulási projektek mintegy 4600 kérdőíves válaszát elemezte. Az elégedettségi indikátor ebben a szektorban is 3,9 az 5-ből. Az alindikátorok közül a legalacsonyabb eredményt a foglalkoztathatósági szempont kapta 3,58-cal, a legmagasabbat pedig a kompetenciafejlesztés 4,38-cal. A magyar résztvevők ebben a szektorban is a közös átlagnál elégedettebbek, 4,08-as eredménnyel.
A szakképzési szektorhoz viszonyítva a felnőtt tanulási eredmények alacsonyabbak, ennek oka lehet az, hogy a felnőtt tanulási szektorban csak oktatók, munkatársak vehettek részt mobilitáson, akik kritikusabbak lehetnek, mivel nagyobb élettapasztalatuk van, mint a szakképzési szektor többségét adó tanulóknak. Emellett pl. a felnőttoktatási szakemberek foglalkoztathatóságát kevésbé befolyásolja a mobilitáson való részvétel, mint a pályakezdő szakképzési tanulókét.
A felnőtt tanulási szektor eredményeit elemző jelentés kiegészül még az okok és következmények vizsgálatával, amelyet extrém csoport analízis és regressziós modell segítségével támasztottak alá. A válaszadók elégedettségét befolyásolta, hogy milyen motivációval, hányszor vettek részt mobilitáson (minél többször, annál elégedettebbek voltak), milyen hosszú volt a mobilitási időszak, illetve milyen messzire kellett utazniuk, melyik célországba, illetve hogy Europass mobilitási igazolványt vagy más típusú részvételi igazolást kaptak-e. Az elemzés összehasonlította az európai foglalkoztatási statisztikákban (Labour Force Survey) szereplő, potenciális felnőtt tanulási résztvevők adatait a kiutazók adataival. Ennek alapján a magyar mobilitási résztvevőknél a nők és a fiatalabb korosztály felülreprezentált.
A köznevelési szektor kérdőíves válaszait a felnőtt tanulási modell alapján elemezték, mivel ebben a szektorban sem volt lehetőség diákok mobilitására. 25 039 választ dolgoztak fel a 2014-2019-es pályázati körökhöz kapcsolódóan. Az összindikátor 3,82 lett az 5-ből, kiemelten jó eredményt ért el az aktív európai állampolgárság téma 4,2-vel. Az összátlagnál alacsonyabbra értékelték a résztvevők a foglalkoztathatóságot és a rendszerszintű fejlődést, egyaránt 3,5-re.
A kutatók ebben a szektorban is összehasonlították a kiutazók adatait az európai foglalkoztatási statisztikákkal, amely alapján megállapították, hogy országonként eltérő korcsoportok vannak alulreprezentálva a kiutazók között, így minden országnak a saját eredményeire kell válaszstratégiát alkotnia. A köznevelési szektorban kiutazókra is jellemző, hogy minél motiváltabbak és felkészültebbek a mobilitásra, annál elégedettebbek a kiutazással. A pályázó intézményeknek már a projekt előkészítésébe is érdemes bevonniuk a lehetséges kiutazókat, hogy a tervezett mobilitás megfelelhessen a kiutazó egyéni céljainak és az intézmény elvárásainak is, valamint hogy a projekt beágyazódhasson az intézmény hosszabb távú fejlesztési terveibe.
Összességében megállapítható, hogy a kutatásban részt vevő országokban a mobilitási projektek résztvevői mindhárom vizsgált szektorban elégedettek voltak az Erasmus+ programmal, elsajátítottak jó gyakorlatokat, gyarapították szakmai tudásukat és nyelvi, társas és egyéb készségeik is fejlődtek. A program céljai közé tartozó intézményi és rendszerszintű fejlődés elérése kevésbé állapítható meg a kérdőíves válaszok alapján, az új Erasmus programszakaszban érdemes nagyobb hangsúlyt fektetni ennek vizsgálatára.
Szerző: Nagy-Sinkó Zsófia, Tempus Közalapítvány, Erasmus+ Programiroda
Az oktataskepzes.tka.hu honlapon sütiket (cookie-kat) használunk a jobb felhasználói élmény érdekében. A böngészés folytatásával Ön jóváhagyja a sütik használatát. Tudjon meg többet »