Szakpolitikai hírlevél

Küzdelem az oktatásból és képzésből való korai kimaradás ellen – Eurydice rövid jelentés

Megjelent a tavaly ősszel a korai iskolaelhagyás témájában kiadott átfogó Eurydice jelentés rövid és informatív kivonata. A korai iskolaelhagyás mögöttes okainak feltárása és a probléma megoldására használható módszerek megtalálása egyike a legfontosabb európai célkitűzéseknek. A korai iskolaelhagyás tagállami átlagának 10% alá szorítása kiemelt célként jelenik meg az Európa 2020 stratégiában. A kijelölt cél 2020-ig való elérését támogatja az oktatási miniszterek által 2011-ben elfogadott koherens, átfogó és tényeken alapuló szakpolitikai keret. Ezzel egy időben kezdte meg működését az a döntéshozókból és szakemberekből álló európai munkacsoport, mely a különböző tagállami jó gyakorlatokat vizsgálta, valamint támogatta az európai szintű tapasztalatcserét a témában. Tevékenységük eredményét, legfontosabb megállapításaikat foglalja összes a Eurydice jelentés, melyet alább ismertetünk. 

Az európai definíció szerint korai iskolaelhagyónak számítanak azok a 18 és 24 év közti fiatalok, akiknek nincs befejezett középfokú végzettségük, és az adatfelvétel – az Eurostatnak adatokat szolgáltató Munkaerő-piaci felmérés – időpontjában nem vesznek részt oktatásban vagy képzésben. Az Eurydice jelentés megerősíti, hogy az oktatásból és képzésből való korai kimaradás mind egyéni, mind nemzeti, mind európai szinten komplex kihívást jelent. Az érintett fiatalok gyakran társadalmi és gazdasági hátrányokkal küzdenek a végzettséget sikeresen megszerző társaikhoz képest, ezért fontos annak a felismerése, hogy a korai iskolaelhagyás csak egy tünet az oktatási és képzési rendszerek szintjén, de a kiváltó okok szélesebb társadalmi és politikai környezetbe ágyazottak. Ennek felismerése nyomán több tagállam olyan átfogó szakpolitikai reformokat vezet be, amelyek kihatnak a gazdasági, foglalkoztatási, szociális ügyek területére is, a bevándorlók integrációjára, a lakhatási, egészségügyi kérdésekre és így tovább. A jelentés leszögezi, hogy csak a megközelítésmódjában átfogó stratégiák lehetnek hatékonyak és fenntarthatók a korai iskolaelhagyás problémájának kezelésében és röviden összefoglalja azokat, melyeket a tagállamok 2013-14-ig elindítottak. Az alábbiakban felsorolásszerűen közöljük a legfontosabb megállapításokat:

• A szociokulturális háttér minden más tényezőnél nagyobb befolyást gyakorol a diákok döntésére abban, hogy idő előtt befejezik tanulmányaikat, megelőzve a nemek közti különbséget, vagy a migráns háttér befolyását.
• A korai iskolaelhagyás elleni küzdelem átfogó stratégián kell, hogy alapuljon, mely kiegyensúlyozottan tartalmaz megelőző, beavatkozó és kompenzáló intézkedéseket is.
• A magas színvonalú kisgyermekkori nevelésben való részvétel, a jól kiépített, rugalmas átjárási lehetőségek az oktatás különböző típusai és szintjei, valamint a képzés és a munka világa között pozitív hatással bír a korai iskolaelhagyás csökkentésére. A legtöbb európai országban létezik ezekre vonatkozó szakpolitika, vagy intézkedés, melyek közt a tanulási és pályaorientáció, a diákok megfelelő választásának támogatása kiemelt helyen szerepel.
• A probléma kezelésének egyik első lépése a rendszeres és széleskörű adatgyűjtés és adatmegfigyelés kell, hogy legyen. A legtöbb ország használ tanulói nyilvántartást, és noha ezek többnyire nem a lemorzsolódás mérésére lettek kifejlesztve, korai jelzőrendszerként is szolgálhatnak az iskoláknak (pl. a hiányzások nyomon követése), ami segíthet a támogató jellegű beavatkozások tervezésében, a rendszer hatékonyságának vizsgálatában is. Ugyanakkor csak a mennyiségi és minőségi adatok együttes használata tud a szakpolitikai fejlesztéshez szükséges információt biztosítani.
• A magas minőségű iskolai szolgáltatások támogatása mellett alapvető fontosságú a szociális ellátás és szolgáltatások, a munkaügyi intézkedések, az ifjúság- és családpolitika integrált fejlesztése. Szükséges továbbá az ezen szakpolitikákat megvalósító irányítási szintek közti vertikális, valamint a szakmai szereplők közti horizontális koordináció kiépítése is.
• A korai iskolaelhagyás problémájának tudatosítása a tanárokban, és az ehhez szükséges készségek fejlesztése kulcsfontosságú, mely Európa-szerte fejlesztésre szorul.
• Az évismétlés és az iskolai szegregáció két olyan erős gátló tényező lehet, mely akadályozza az előrelépést a korai iskolaelhagyás megelőzésében, ezért megfelelő figyelmet kell erre fordítani azokban az országban, ahol ez problémát okozhat.
• A kormány- és ágazatközi együttműködések a korai iskolaelhagyás csökkentésének egyik előfeltétele. Az együttműködések intézményesítése például koordináló testületek útján, az egyik lehetőség a szinergia növelésére a kormányzati szervek, a különböző szintű hatóságok, valamint az iskolák és más érintettek között, hasonlóan a helyi szintű partnerségek kiépítéséhez.

A jelentés rövid, lényegre törő esettanulmányokat is bemutat az egyes tagállamok gyakorlataiból, pl. a holland hiányzási regisztrációs rendszerről, az évismétlések csökkentéséről Ausztriában, a tanár-továbbképzésekről Luxemburgban, a német, észt és finn pályaorientációs rendszerekről, melyek más-más aspektusra helyezik a hangsúlyt, valamint a flamand és az ír modellről a szektorközi együttműködések és a helyi partnerségek kiépítésében.

A teljes tanulmány itt érhető el, az ismertetett rövid kivonat itt. 

A Tempus Közalapítvány által koordinált CroCooS - Előzzük meg a lemorzsolódást! című nemzetközi projekt keretében átfogó felmérés készült a magyar iskolák tanárai és az iskolákkal együttműködő szakemberek lemorzsolódással kapcsolatos attitűdjeiről, adatgyűjtési és együttműködési szokásairól. Terveink szerint a kutatás eredményeiről már a következő hírlevélben beszámolhatunk. A CroCooS projektről bővebben itt tájékozódhatnak.