Szakpolitikai hírlevél

Oktatási innováció mérés 2019 – Mi változott az osztályteremben?

Az OECD Centre for Educational Research and Innovation központja (CERI) 2014 és 2017 után tavaly ismét közzétette kiadványát az oktatási innováció méréséről. Ez az új szám azt vizsgálja, hogy az elmúlt 10 évben a diákok számára mi változott vagy mi nem változott az OECD országok oktatási rendszereiben. A jelentés amellett, hogy ismerteti 150 oktatási gyakorlat kapcsán történt változásokat, rávilágít az oktatás általános és középiskolai szintjének rendszerszintű innovációjára, ezen belül is a pedagógiai innovációra.

Az Educational Research and Innovation című kiadványsorozatot a CIRI jelenteti meg azzal a szándékkal, hogy bemutassa az OECD oktatás innováció kapcsán végzett munkáját. Ahogy a kiadvány rövid ismertetőjében is írják, az oktatási szektor minőségének javításához elengedhetetlen az oktatási innováció mérése és annak megértése, hogy ez hogyan működik. Úgy gondolják, hogy a pedagógiai gyakorlat fejlődésének rendszeres monitorozása jelentős mértékben növeli a nemzetközi oktatási tudásbázist. Szükségesnek tartják megvizsgálni, hogy változnak-e és ha igen, akkor hogyan változnak az osztálytermekben és az oktatási szervezetek által alkalmazott gyakorlatok és azt, hogy a diákok hogyan használják a tanulási segédanyagokat.

A cél az, hogy lássuk, a gyakorló tanárok és az iskolák által bevezetett változások és fejlesztések milyen mértékben kapcsolhatók az oktatás terén elért jobb eredményekhez. Ez nagyban segítheti a szakpolitikusok munkáját a megfelelőbb célzott beavatkozások és források tervezésében, és abban, hogy gyorsabb visszajelzést kapjanak arról, elérték-e céljukat a reformok és valóban az elvárásoknak megfelelően hoztak változást az oktatási gyakorlatban. Mindez hozzásegíthet ahhoz, hogy jobban értsük az oktatási innováció szerepét.

Jelen kiadványban átfogó képet kapunk az oktatási innovációról: miért mérjük, hogyan definiáljuk, milyen különböző mérési módjai vannak és mit alkalmaztak jelen kiadvány összeállítói, valamint azt is, hogy mely típusait mérték. A bemutatott 150 gyakorlat között szerepelnek olyanok, mint innováció a matematikai készségek fejlesztésében; a házi feladatok gyakorlatában; az értékelés gyakorlatában; az oktatási segédanyagok használata és az azokhoz való hozzájutás gyakorlatában; az olvasás tanításának személyre szabott, kollaboratív és tanár irányította gyakorlatában, stb. 

Minden gyakorlat kapcsán megvizsgálták, hogy történt vagy nem történt esetükben innováció, és ha történt, akkor milyen és mely országokban. Ezek mellett néhány előzetes megállapítást is olvashatunk az innováció és az oktatási teljesítmény közötti kapcsolatokról. A kiadvány értékes tárháza az oktatási innováció kapcsán történt változásoknak politikai döntéshozók, oktatási közösségek és mindazok számára, akik érteni akarják, hogy hogyan fejlődnek az oktatási gyakorlatok.

(Forrás: Vincent-Lancrin, S., et al. (2019), Measuring Innovation in Education 2019: What Has Changed in the Classroom?, Educational Research and Innovation, OECD Publishing, Paris, https://doi.org/10.1787/9789264311671-en.)

Szabó Csilla, Tempus Közalapítvány, Tudásmenedzsment csoport