Szakpolitikai hírlevél

A tanulási eredmény alapú megközelítés bekerül a finn szakképzési törvénybe

Finnországban a szakképzés tanulási eredmény alapú megközelítése a társadalmi partnerekkel való több éves konzultációs folyamat eredményeképpen 2015-ben bekerül a szakképzési törvénybe. A törvény fókuszában az egyén tanulási eredménye és kompetenciái állnak.

A Finn Nemzeti Oktatási Hivatal képviselője mutatta be az elmúlt 20 év tanulási eredmény alapú megközelítésének folyamatát 2015. május 12-én Brüsszelben az ECVET (Európai Szakoktatási és Szakképzési Kreditrendszer) felhasználói csoport 13. ülésén. A szakértő előadásában kiemelte a több mint 20 évre visszatekintő reformfolyamat időigényét annak eléréséhez, hogy a nemzeti konzultációk során az érintett társadalmi partnerek magukénak érezzék a reformot és megértsék annak előnyeit.

Finnországban már 2002 óta munkacsoportok működtek a tanulási eredmény alapú megközelítés témában. A FINECVET 1-2. során (2004-2008) nemzeti konzultációkat szerveztek. 2009-ben jelent meg az Európai Uniós ECVET Ajánlás, ezzel elindult a 2011-ig tartó FINECVET 3. program, melynek keretében elkészült az ECVET bevezetésének tervezete, és megtörtént az érintett társadalmi partnerek informálása és képzése. 2015. augusztus 1-én a tanulási eredmény alapú megközelítés a finn szakképzési törvénybe is bekerül.

A tanulási eredmény alapú megközelítés bevezetését politikai elkötelezettség támogatta. A politikai célok hátterében az alábbi tényezők álltak:

• a munkaerő-piaci igények által diktált kompetenciák megerősítése, a képzéskínálat és a munkaerőpiac igényeinek hatékonyabb összehangolása;
• az a holisztikus megközelítés, amely az érintettek felé az érthetőséget és következetességet közvetíti, és a munkaerőpiac, a képzés szereplői és az egyén könnyebb kommunikációját szolgálja;
• az egyéni tanulási utak támogatása a rugalmasság és a szabadon választhatóság biztosításával.

A törvényrendelet 52 szakképesítés leírását tartalmazza 120 kompetenciaterületen. A kreditpontokat kompetenciapontok váltják fel, és a képesítések megszerzéséhez a kompetenciapontok összegyűjtése szükséges. A szakképzési egységek a munkaköri elvárásokon alapulnak. A törvény rendelkezik továbbá az egyéni tanulási és értékelési tervről, amit a diák a tanárral és a pályaválasztási tanácsadóval együtt állít össze, figyelembe véve a tanuló céljait és választásait. A fókusz tehát az egyén tanulási eredményeire és kompetenciáira került.

Emellett a törvény az elismerést és az érvényesítést is szabályozza. A szakmai továbbképzések esetén a képesítések megszerzésének rugalmas útjai vannak. Az iskolai oktatás és a munkahelyen megszerzett tudás ugyanazt a képesítést adják, tehát nem az iskolában eltöltött idő számít. A tanulási eredmények értékelése holisztikusan történik, nem válik szét az elméleti tudás és annak gyakorlati alkalmazásának értékelése, egy közös érdemjegyet kapnak. A szakmai gyakorlatok szervezése a mobilitási gyakorlatok alapján épül fel, továbbfejlesztve használják például a mobilitási gyakorlatok dokumentumait.

Mivel a tanulási eredmény alapú gondolkodás 20 évre tekint vissza, az ECVET Ajánlás pedig mindössze 6 éves, további finomhangolások szükségesek, illetve alapvető kihívás marad a szemléletváltás. A kérdésre, hogy az ECVET inspirálta-e ezeket a folyamatokat Finnországban, vagy ECVET elvek nélkül is megreformálták volna a rendszert, az a válasz érkezett, hogy az ECVET jó érv volt a kormányzat felé, mert politikai elköteleződés hiányában nem működik a rendszer.

Kapcsolódó anyagok és további információ:

• A Finn Nemzeti Oktatási Hivatal oldalán. 
• Szabályozási segédlet: „Inspiring and strengthening the competence based approach in all VET in Finnland”