Heti csoportmegbeszélés

A viselkedéshez kapcsolódó figyelmeztető jelek, mint az órák alatti unalom, jelentős viselkedésváltozások (agresszió, befelé fordulás, rapszodikus viselkedés, erőszakoskodás, stb.) észrevétele csak akkor lehetséges, ha bizalmon alapuló kapcsolatot építünk ki a diákjainkkal, és olyan helyzeteket teremtünk, ahol őszintén viselkedhetnek és beszélhetnek.

Biztos, hogy az osztálytársak az elsők, akik észreveszik diáktársaik viselkedésének megváltozását. Az, hogy megosztják-e ezt a tanárokkal, vagy nem, a tanár-diák viszony minőségének kérdése. Ha az osztályfőnök olyan atmoszférát, kapcsolatot és fórumokat teremt és tart fenn, melyek a kölcsönös bizalmon és az osztályközösségen belüli egymással való törődésen alapulnak, akkor naprakész és pontos képe lehet diákjai állapotáról, problémáiról, a változásokról, így gyorsan felismeri a viselkedéshez köthető figyelmeztető jelzést, és továbbíthatja azt az EWS team felé.

A diákokkal a bizalomra épülő viszony kialakításának, és így viselkedésváltozásaik nyomonkövetésének egy módja, hogy az osztályfőnöki órák helyett heti csoportmegbeszéléseket szervezünk.

Mi jellemzi a csoportmegbeszélést?

• Rendszeresen, hétről-hétre ugyanabban a meghatározott időben zajlik.
• A diákok és az osztályfőnök is egy körben ülnek, asztalok nélkül.
• Mindenki látja a másikat.
• A fő témák, kérdések a következők: “Hogy vagyok? Mi történt velem az elmúlt héten? Mi nyugtalanít? Mik az örömeim? Mitől érzem jól vagy rosszul magamat az osztályközösségben, otthon, a barátaim között? Miben van szükségem segítségre? Mi az, amit nem tudok megoldani? Mik a problémáim az osztályközösségben?”
• Mindenki egyes szám első személyben beszél, ideértve az osztályfőnököt is.
• Egyszerre egy ember beszél, meghallgatjuk egymást.
• Nem minősítjük, kommentáljuk a bejelentéseket, történeteket.
• Ez egy megosztásra törekvő beszélgetés, nem azonnali megoldásokat kell keresnünk vagy találnunk, nem tanácsokat adunk, hanem kölcsönös elfogadást, értő – érző figyelmet adunk egymásnak.
• Az osztályfőnök szerepe a beszélgetés vezetése.

A csoportbeszélgetés egy nagy toleranciateszt. Őszintén beszélni egy csoportban nem könnyű feladat a serdülőknek, de a felnőtteknek sem. Ha valaki úgy dönt, hogy bevezeti a csoportbeszélgetéseket, ne adja fel az első kudarc után. Kezdetben nem fog ideálisan működni. Az első időszakra a nagy hallgatások, hárítások, viháncolás, felszínes csevegés, rejtőzködés lesz jellemző. Az osztályfőnök kitartása nagyon fontos. Még akkor is, ha kezdetben úgy tűnik, a beszélgetés nem működik, kitartóan szervezzük ezeket az alkalmakat. Tartsuk be a rítust: üljünk körbe, és a csoportmegbeszélésre kitűzött időben kezdjünk egy körkérdéssel. Egy bizonyos idő után a tagok hozzászoknak a helyzethez, és lassan megérzik a varázsát.

Hosszú távon a csoportbeszélgetésnek számos haszna van: alaposan megismerhetjük a diákokat, folyamatosan figyelemmel kísérhetjük őket, az osztályközösség és a tanulási – tanítási eredményesség is javul, nem beszélve a diákok személyes fejlődéséről. A csoport tagjai úgy érezhetik, hogy tartoznak valahová, megbízhatnak osztálytársaikban, osztályfőnökükben, itt megoszthatják gondjaikat és örömeiket, kíváncsiak rájuk. A heti csoportbeszélgetés egy rituálét is ad a közösségnek, fejleszti a szolidaritást és az egymásra figyelést, erősíti az együttműködést és megteremti a lehetőségét a visszacsatolásnak, reflexiónak és ön-reflexiónak. A csoportbeszélgetések rendszeressége hozzászoktatja a résztvevőket a csoport előtti önkifejezés nem könnyű helyzetéhez.