Attila harmadik osztályba járt, amikor megismertem. Osztályfőnöke sosem említette, hogy probléma lenne a tiszta, harmonikus megjelenésű, kedves, mosolygós, jó tanulónak számító kisfiúval, aki emellett illemtudó, csendes gyerek is volt.
A tanév alig kezdődött el, amikor az apai nagymama bejelentkezett, hogy szeretne egy pszichológussal beszélni. Természetesen fogadtam, meghallgattam, a gyermekkel ugyanakkor nem kezdtem el foglalkozni. A nagymama egyszerű roma asszony, aki évtizedek óta egyedül élt, és sokat betegeskedett. Két fiúgyermeket nevelt fel, az egyiket néhány éve elveszítette (egy elfajult utcai verekedés áldozata lett), a másik, Róbert (Attila édesapja), jelenleg börtönbüntetését tölti. A nagymama nagyon neheztel fiatal menyére, Klaudiára, Attila édesanyjára. Elmondása szerint fiát Klaudia juttatta börtönbe, aki mindig is romlott életű nő volt. Klaudia és Róbert egy szórakozóhelyen ismerkedtek meg, ahol a lány felszolgálóként dolgozott. Hamarosan terhes lett, amit hónapokig nem vett észre. A két fiatal gyakran fogyasztott alkoholt, dohányoztak, emellett kábítószerekkel is éltek. Róbert három év börtönbüntetést kapott terjesztésért. Amióta fia börtönben van, nagyon sokat vigyáz az unokáira, egy héten három-négy éjszakát nála töltenek a gyerekek. Attilának ugyanis van egy hároméves kisöccse, Martin, aki genetikai rendellenességgel született – mindkét kezét műteni kellett volna. Martin emiatt több figyelmet, féltést, szeretetet kapott az édesanyjától, a nagymama szerint Attila mindig háttérbe szorult. Félti is Attilát, mert szorongó, félős, gyenge kisfiú. A nagymama még egy félelmét megosztotta velem: mi lesz, ha fia kiszabadul a börtönből? Akkor nála fog lakni, és a menye többet nem fogja elvinni hozzá a gyerekeket, ugyanis éppen válni akartak, amikor az apát lecsukták.
A nagymama sokat járt az iskolába, néhányszor engem is megkeresett, és a gyermekvédelmi felelőshöz is átirányítottam. Később megkerestem az anyát is, mert Attilát egy szorongós gyerekeknek indított csoportfoglalkozásba szerettem volna bevonni. Az anya beleegyezését adta, majd négy megbeszélt időpontra sem jött be. Mindannyiszor talált valami kifogást, majd a gyermekvédelmi felelőssel is hasonlóan viselkedett. A családot a gyermekjóléti szolgálat is ismerte, de az anya sehol sem volt készséges.
Egy nap Attila betegen feküdt otthon, rajzolgatott. Beszélgetni kezdett az akkor már börtönből szabadult édesapjával. Elmesélte neki, hogy már nem szeret iskolába járni, mert vannak, akik csúnyán beszélnek az osztályában, nemrég egy fiú megszorongatta a torkát a WC-ben. Az apa felháborodott ezen, és indulatosan elindult az iskolába, hogy beszéljen az igazgatóval. Előtte még a gyerekeket elvitte a nagymamához, hogy vigyázzon rájuk. Közben az anya, Klaudia is úgy gondolta, hogy csatlakozik hozzá, bár nem volt túl jó állapotban. Ezért a húga és annak barátja is elkísérte az iskolába. Így négyen mentek be az iskolaigazgatóhoz. Az igazgatói iroda ajtaja előtt azonban visszatartották őket, mert épp tárgyalás volt bent. A nők türelmetlenkedtek, elindultak felfelé a lépcsőn Attila osztályába. Éppen óra volt, amikor berontottak, és kiabálva keresték Misit, azt a fiút, akitől Attila a csúnya szavakat hallotta, és aki állítólag fajtalankodott Attilával. Misi riadtan bújt a tanító mögé, aki közben próbálta védeni a többieket is. Mondta a gyerekeknek, hogy menjenek át a szomszédos osztályterembe, míg ő beszél a felnőttekkel. Ám Misi nem mert elmenni mellettük, ugyanis Klaudia hirtelen előkapott egy bicskát, és azzal kezdett hadonászni. A tanító szerint alkohol vagy kábítószer hatása alatt lehettek, mert dülöngéltek, beszédük is akadozott, tekintetük sem volt tiszta. Míg a tanító néni, Misivel a háta mögött, próbálta őket nyugtatgatni, az igazgató és helyettesei is felértek, és kihívták a rendőrséget. Az anyát és húgát megbilincselve vitték el, míg az apa és a húg barátja lehiggadva hazamentek.
Ezután Attila nem jött többé az iskolába, a kerület másik általános iskolájába kezdett járni, ahol nem tudták az előzményeket. Néhány hónap után azonban olyan dolgokra derült fény, hogy a gyermekvédelmi felelősök kénytelenek voltak behívni a családot. Ők ehelyett kivették a gyereket az iskolából.
Attila jelenleg harmadik iskolájába jár, jelenleg negyedik osztályos. Tanulmányi eredményei nagyon leromlottak, ezért a nevelési tanácsadóba képességvizsgálatra érkezett a család. Eleinte nem mutatkoztak együttműködőnek, de végül sikerült meggyőzni őket arról, hogy ezeket a vizsgálatokat el kell végezni a gyermek tanulásának segítése érdekében. A teljesítményromlás hátterében ugyanakkor „csupán” pszichés problémákra sikerült rámutatni, ezek megsegítésére pszichológus ajánlkozott. A segítség elől a szülők azonban elzárkóztak, és a nevelési tanácsadóból felháborodottan távoztak. Kilátásba helyezték, hogy abból az iskolából, ahol gyermeküket megbélyegzik, Attilát el fogják hozni, és igyekezni fognak az iskola rossz hírét kelteni.
(iskolai pszichológus)
Az oktataskepzes.tka.hu honlapon sütiket (cookie-kat) használunk a jobb felhasználói élmény érdekében. A böngészés folytatásával Ön jóváhagyja a sütik használatát. Tudjon meg többet »