Hozzászólások

Tigelmann Bettina Korábban tartott esetmegbeszéléseink hibája, hogy későn hívtuk össze a résztvevőket, addigra már a tanulók egymás között megoldották a problémát :) Egyik nap örök harag, pár nap elteltével pedig újra legjobb barátok. Tehát gyorsan kell reagálni. A tool segített nekünk abban, hogy egy-egy esetmegbeszélés hangnemén változtassunk, korábban inkább számon kérők voltunk, most segítő szándékot mutatunk. Az esetmegbeszélés hangulata nagyon fontos. Figyelünk arra, hogy egy diáktárs is bent lehessen, eddig erre nem figyeltünk. válaszolok - 2017.02.04. 14:55
Győrik Edit Kedves Bettina! Nagyon fontos tanulságokat osztottál meg az esetmegbeszéléssel kapcsolatban .Örülök, ha a "tool" segített hatékonyabbá tenni ezt a munkát. Tényleg nagyon fontos az esetmegbeszélés hangulata, valamint, hogy milyen attitűddel csináljuk. A számonkérés nem hatékony, viszont ha közös beavatkozási stratégiát tudtok kialakítani egy pozitív légkörben az nagyon hasznos. További jó munkát, sikereket és jó hagulatú beszélgetéseket kívánok. 2017.02.04. 15:06

Szakértő válaszol

Eszköz letöltése

A gombra kattintva letöltheti PDF-ben az eszközt, amit utána egyszerűen ki tud nyomtatni

letöltés

Az esetmegbeszélés lépései

Az esetmegbeszélés célja: A segítő tevékenység tervezésével, az esetvezetéssel kapcsolatos problémák „teamben” történő megbeszélése, illetve az, hogy a team segítséget adjon az esethozó személyes érzelmeinek megértéséhez, az adott probléma kreatív megoldásához. Az esetmegbeszélés a konkrét esetről szól, azaz komplexen a diákról (ez jelenti az egyént, a családját, az őt körbevevő közösséget), a problémáról (mi a diák elakadása, nehézsége), a cselekvési tervről és az ehhez kapcsolódó akcióról. Az esetmegbeszélés célja segíteni és megerősíteni a szakmai teamet segítő kérdésekkel, a dilemmák közös reflexiójával, új ötletekkel, nézőpontokkal. Nagyon fontos, hogy az esetmegbeszélésnek mindig a konkrétumok és a realitások szintjén kell maradnia.

1. lépés: az eset ismertetése – a résztvevők tájékoztatása a problémát jelzők oldaláról, az eset bemutatása, illetve a résztvevők érzelmi viszonyulásának feltárása az adott nehézséggel kapcsolatban;

2. lépés: a család, a diák jellemzése az egyéni fejlődési terv és a kollégák, diáktársak, családtagok megfigyelései, valamint a diák saját véleménye alapján;

3. lépés: a diák érzelmi viszonyulási rendszerének feltárása: ki az, akit elfogad/elutasít? Ki az, aki szövetségese lehet nekünk segítőknek és a diáknak a probléma megoldásában? 

4. lépés: az eddig kapott segítség feltárása: kik azok, akik foglalkoztak már a diák problémájával? Miért nem sikerült megoldani a problémát?

5. lépés: kompetenciák átgondolása: ki milyen szinten lehet kompetens a beavatkozás során? A beavatkozásba hogyan kap szerepet a diák? A beavatkozástól milyen változás remélhető? 

6. lépés: a változás irányának, mélységének meghatározása, szakemberek bevonása: milyen más szakember bevonása látszik szükségesnek? Ki az, aki felveszi vele a kapcsolatot? Konkrétan miben kérünk segítséget? A beavatkozástól milyen változás remélhető?

7. lépés: a lehetséges akadályok átgondolása: milyen akadályokra kell előre számítani? Hogyan lehet ezeket csökkenteni, esetlegesen kikerülni?

8. lépés: a segítés, beavatkozás menetének meghatározása és rögzítése: a stratégiai célok kijelölése, a javaslatok elfogadtatása minden érdekelttel szerződés formájában, hiszen nem helyettük, hanem róluk, értük zajlik a segítés. Nagyon fontos, hogy itt egyértelművé kell tenni a diák szerepét, felelősségét az érte zajló segítői folyamatban.

9. lépés: értékelés, mely folyamatos, menet közben állandóan értékelni kell, de nem szabad elfeledkezni arról, hogy végső értékelést adjunk a folyamat egészéről, a cél megvalósításáról, a segítés módszerének kiválasztásáról, a szerződés megvalósulásáról. Az értékelés során az alábbi szempontokat érdemes szem előtt tartani:

      a) Az elmúlt időszak rövid összefoglalása.
      b) Az elmúlt időszakra kitűzött megvalósítási terv.
      c) A meg nem valósított tervek, kudarcok és annak okai.
      d) Nehézségek, következtetések, új kérdések.
      e) Személyes érzések a folyamattal, az elért eredményekkel, célokkal kapcsolatban.
      f) Új akcióterv kidolgozása, ha szükséges.

Ezek a lépések adott esetben nem egy ülés során valósulnak meg, de vannak olyan elemek, szabályok, melyeknek minden egyes ülésen meg kell valósulniuk. Ezek pedig a következők:

  • Előzetesen ne feledjük el meghívni az esetmegbeszélés résztvevőit;
  • Érdemes odafigyelni, hogy hány fő vegyen részt! A tapasztalatok szerint legfeljebb 8 fő tud érdemben megszólalni az esetmegbeszélésen;
  • Fontos, hogy nyugodt helyet biztosítsunk az esetmegbeszélésre, körbe helyezzük el a székeket;
  • A hozzászólás szabályai: időkeretek meghatározása, a személyeskedés kizárása;
  • Az esetmegbeszélés vezetőjének/moderátorának, jegyzőkönyvvezetőjének megválasztása;
  • Jelenléti ív készítése.
  • A jegyzőkönyv aláírása a résztvevők által;
  • Egy-egy ülés időtartama ne legyen több mint 90 perc;
  • Mindenféleképpen legyen ott a diák, illetve az őt támogató mentor/személy!

Milyen gyakran tartsunk esetmegbeszélést?

Rendszeressége esettől függ. Általában az alábbi szempontokat tartsuk szem előtt a gyakoriság meghatározásánál:

  • Milyen típusú a probléma?
  • Milyen gyakran igényel a kliens/diák folyamatos, rendszeres visszacsatolást?
  • Milyen gyakran igényelnek segítséget, szakmai beszélgetést a segítők?

Alapvetően az lenne az ideális, hogyha legalább 3 alkalommal lenne egy esettel kapcsolatos megbeszélés, hiszen ez biztosítaná a folyamatosságot. 

Mire figyeljünk, az esetmegbeszélés tipikus hibái:

  • Túl sok/kevés embert hívnak meg az esetmegbeszélésre,
  • A moderátor nem irányítja az eseményeket, nem figyel arra, hogy mindenki szót kapjon;
  • A segítés helyett inkább a számonkérés hangja dominál, egyfajta fegyelmi tárgyalás hangulata van az esetmegbeszélésnek;
  • Nem maradnak a realitás talaján, nem a klienshez/diákoz, hanem saját elvárásaikhoz igazítják a kitűzött célt;
  • Nem veszik figyelembe a diák érdekeit, sajátosságait;
  • Elbeszélnek egymás mellett a résztvevők, a problémamegoldás helyett sérelmek felsorakoztatása történik meg;
  • Nem készítenek feljegyzést a történtekről, így ellentmondások alakulhatnak ki;
  • Nincs jelen a diák érdekeit képviselő segítő személy;
  • Érzelmek alapján döntenek, sokszor a probléma megoldása helyett inkább meg szeretnének szabadulni attól, a felelősséget igyekeznek egymásra hárítani. 

Érdemes a fentiekre odafigyelni annak érdekében, hogy kiküszöböljük az esetleges hibákat, és az esetmegbeszélés valóban a segítő folyamatnak célirányos, szakmai színtere legyen. 

Mennyire ajánlja ezt az eszközt?


Tempus Pályázatok Képzések Europass Alumni Tudástár Szakmai projektek Nemzetköziesítés

Az oktataskepzes.tka.hu honlapon sütiket (cookie-kat) használunk a jobb felhasználói élmény érdekében. A böngészés folytatásával Ön jóváhagyja a sütik használatát. Tudjon meg többet »