Bárcsak tudná a tanárom…

Bizonyos figyelmeztető jelek felfedezéséhez nagyon fontos megkérdezni a diákokat a távlati terveikről. Ennek során néhány dolgot nyilvánvalóan könnyebb, míg másokat nehezebb megbeszélni. Nagyon fontos, hogy olyan légkört teremtsünk, amelyben a diákok kötetlenül beszélhetnek és foglalkozhatnak az iskolai élethez kapcsolódó nehézségeikkel vagy egyéb fontos dolgokkal. Szervezhetünk egy ilyen alkalmat az első iskolai negyedév után, vagy bármikor a későbbiek folyamán, amikor a tanár szükségesnek tartja.

A Mindshift* weboldalon található egy történet Kyle Schwartz általános iskolai tanár hihetetlen, de annál egyszerűbb ötletéről. Schwartz megkérte a diákjait, hogy egészítsék ki írásban a következő mondatot: „Bárcsak tudná a tanárom . . . „ A válaszokból kirajzolódó történetek olyan megindítóak voltak, hogy a módszer nagyon gyorsan elterjedt, és a tanárok a világ minden részén feltették ugyanezt a kérdést diákjaiknak, hogy megtudják, mi aggasztja őket a leginkább. Néhány a válaszok közül:

„Bárcsak tudná a tanárom, hogy menyire hiányzik Apa, akit Mexikóba toloncoltak, amikor 3 éves voltam, és már 6 éve nem láttam.”
„Bárcsak tudná a tanárom, hogy mostanában gondot okoz, hogy megtaláljam az egyensúlyt a házi feladatom és a sport között.”
„Bárcsak tudná a tanárom, hogy nekem otthon nincsenek tollaim.”

Azt javasoljuk, hogy szervezzük ezt a tevékenységet három lépésben. Először a tanár megkérheti a diákokat, hogy keressenek egy kényelmes, félreeső helyet az osztályban (vagy ha ez házi feladat, akkor otthon), és legyen náluk egy darab papír és toll. Azután a tanár (lehet ez az osztályfőnök) megkéri a diákokat, hogy fogalmazásukat kezdjék azzal a mondattal „Bárcsak tudná a tanárom…”. A diákokat megkérhetjük, de nem kötelező jelleggel, hogy írják rá a nevüket ezekre a papírokra.

A leírt szöveget a diákok átadják a tanárnak, akinek ezt nem szabad hangosan felolvasnia, inkább kérdezze meg a diákot, hogy milyen érzései voltak az írás közben és utána. A tanár kérdezze meg a diákokat, milyen választ és reakciót várnak tőle. Ennek a lépésnek az a lényege, hogy egy optimista hangulatú beszélgetés kezdődjön el, amely pozitív atmoszférát teremt a gyakorlat befejezéséhez.

A diákok írásait bizalmasan kell kezelni, és a tanár csak az adott diákkal tervezett további lépések során használhatja fel azt. A válaszokat csak név nélkül és a diákkal történt egyeztetés után szabad megjelentetni akár online felületen vagy bármilyen más módon.

* http://ww2.kqed.org/mindshift/2015/08/26/rethinking-data-how-to-create-a-holistic-view-of-students/