Partneri kerekasztal

1. A segítő szervezetek és az információk:

A szervezetek, intézmények a saját feladatukra koncentrálnak: mindenki azt a szeletet látja a gyerekek, a családok helyzetéből, problémáiból, ami az ő céljaihoz, tevékenységeihez illeszkedik. Ehhez keresi a megoldásokat, az adatokat, és igazából csak a következő adminisztratív lépésig jut el. Mivel az információk nem teljes körűek, minden eljárás komoly erőfeszítéseket igényel, és nem feltétlenül a gyerekek igényeit vagy szükségleteit veszi figyelembe.

2. Pályázatokban vállalt vagy az alaptevékenységhez illeszkedő szolgáltatások, lehetőségek párhuzamossága; a "célcsoport" hiánya: 

Több szervezet is vállalja pályázatában vagy alapításakor olyan tevékenységek szervezését, amely a gyerekek, fiatalok élethelyzetét javítja, programokat nyújt számukra vagy ösztöndíjat, mentort, eszközt, stb. biztosít. Mivel ritka az egyeztetés az iskolákkal vagy egymással - sem időben, sem térben nem tudják elérni célcsoportjukat, és a rendelkezésre álló pénzek nem hatékonyan kerülnek felhasználásra. Vagy jó ötletek nem valósulnak meg, mert az iskolában nincs fogadókészség: a külső szereplőket fenyegetőnek érzik.

Eközben az iskolák forráshiányosak, személyzetük kimerült.

Az erőforrás-egyeztetésekre jó megoldás lehet az iskola kezdeményezésére összeülő partneri kerekasztal. Megbeszélést lehet kezdeni egy program tervezésére vagy egymás megismerésére is. 

A találkozók szervezésének lépései: 

1. Kapcsolati térkép készítése: fel kell írni mindenkit, akiről valaki tudja, hogy gyerekekkel foglalkoznak, bevonhatóak.

Típusok:

• gyermekek szociális helyzetével, ellátásával foglalkozó szervezetek, szociális munkások;
• egészségügyi szervezetek;
• tanodák, családi napközik, klubok;
• sportszervezetek;
• prevenciós szervezetek;
• alapítványok, egyesületek;
• programszolgáltatók;
• olyan cégek, akik szóba jöhetnek, mint adományozók;
• más iskolák;
• egyetem;
• önkénteseket toborzó szervezetek;
• rendőrség;
• önkormányzat képviselői. 

2. Előkészítés

A vezető személyesen veszi fel a kapcsolatot az összeírt szervezetek vagy intézmények illetékes vezetőjével a közös pontok és a mindkét fél számára előnyös kapcsolat hangsúlyozásával.

A helyszín, az idő, a program meghatározása. 

Cél: Ilyenkor egy jó ügy összehozhatja és érdekeltté teheti a feleket: egy jeles nap, nyári tábor, hétvége, iskolában környezeti változtatás stb. – meghívók.

A moderátor felkészülése: a beszélgetés moderálása biztosítja, hogy mindenki szót kapjon, minden érdek elhangozzon, és sikerüljön megtalálni az együttműködés lehetőségeit. Az ő dolga az összegzés és az emlékeztető küldése is.

3. Az első találkozó 

• Kapacitástérkép: ki milyen területen dolgozik? Mi az erőssége? Mit tett eddig? Mit tud felajánlani? Miben kér segítséget? 

• Ekkor fontos a jó moderátor, hiszen mindenki a számára fontos célokat és tevékenységeket szeretné középpontba helyezni, és el kell érni a kölcsönös érdekek elismerését. Ehhez a kommunikációs eszközök, a megbeszélések szervezése eszközök ajánlottak.
• Az első alkalom legfontosabb célja a megismerkedés, annak a felfedezése, hogy hol és miben tudnak a mindennapi munkában kapcsolódni. Másik cél a kölcsönös bizalom kiépítése.
• Célszerű megállapodni egy havi találkozóban, ami úgy is történhet, hogy mindig másnál tartják, így közelebbről megismerik egymás tevékenységét, helyét, stb.
• Az egyeztetések lehetnek szűkebb körűek is a téma jellegétől függően: ha pl. drogprevenció a téma, akkor azokat hívjuk, akik ebben tevékenykednek vagy bekapcsolódnának.  

4. A találkozóról készült emlékeztető tartalmazza az elérhetőségeket, információkat a szervezetekről, és az összefoglalót a megbeszélésről. 

5. A következő találkozók:

• mindig legyen konkrét cél: közeledő program megbeszélése, pályázat írása, stb. 

6. Célszerű az iskola részéről valakinek a munkakörébe beépíteni ezeknek a találkozóknak, egyeztetőknek a szervezését. Évente egyszer pedig mindenképp a vezetők tartsanak egy találkozót. 

7. A gyerekek jólétével, szociális helyzetével, veszélyeztetettségével kapcsolatban rendkívül körültekintően az adatok kezelésére vonatkozó szabályok betartásával szervezzük a megbeszéléseket. 

8. A kapcsolati háló folyamatosan növekedhet a célnak vagy a problémának megfelelően, hiszen mindenki újabb kapcsolatait tudja behozni. Fontos, hogy tematikusan is lehet megbeszéléseket szervezni, amire nem kell mindenkit meghívni. 

9. A találkozók után sok esetben jönnek létre szakmai kapcsolatok. Ez azt jelenti, hogy mindegyik szervezetnél a terület felelőse lép kapcsolatba az érintettekkel. Pl. nyári étkezés szervezésénél: városháza felelőse, szociális iroda felelőse, iskola gazdaságisa, civil adományozók, programszervező. 

10. Mi van, ha nem az iskola kezdeményez?

Akárki kezdeményezi az egyeztető összehívását, fontos az első alkalommal a vezetői szint megkeresése: ez adja meg a találkozók súlyát.

11. Értékelés: a programokról, megbeszélésekről lehetőség szerint mindig legyen lehetőség a visszacsatolásra, értékelésre. Megalapozza a következő tervezést, újratervezést.