A kilencvenes évek közepétől kezdődően elindult egy szemléletmódbeli váltás a nemzetközi oktatáspolitikai gondolkodásban, uralkodóvá vált az egész életen át tartó tanulás paradigmája. A megközelítés az egyéni tanulási utakat, és azok egyénenként egyre különbözőbb lehetséges változatait helyezi előtérbe. A tanulási folyamattal és szolgáltatásokkal kapcsolatosan korábban a hangsúly elsősorban az oktatási folyamaton és a tartalmi elemeken volt (típus, program, időtartam, intézmény, stb.), ezt váltotta fel annak a kérdésnek a középpontba állítása, hogy az egyénnek mit kell tudnia és minek az elvégzésére kell képesnek lennie egy tanulási folyamat végén. A tanulási eredmények kifejezés magában foglalja az egyén által felhalmozott tudást, képességet és készségeket (elsajátított kompetenciákat), melyet a tanulási folyamat végén - legyen az formális, nem formális vagy informális - az egyén alkalmazni képes. (Megjegyezzük, hogy az ezzel kapcsolatos terminológiának magyar nyelven még nincs széles körű elfogadottságon alapuló egységes használata, így az itt leírtakat csak magyarázó jelleggel gyűjtöttük össze, felvállalva esetleg a helyenként pontatlan megfogalmazást.)
Az ezredforduló után - részben a Lisszaboni csúcstalálkozón megfogalmazott célkitűzések kapcsán - az Európai Unió tagállamai közti együttműködés kulcskérdésévé vált a tanulási eredmények összehasonlíthatósága és átláthatósága, az oktatási szolgáltatások újraértelmezett minősége és a szolgáltatók elszámoltathatósága. 2005-ben az Európai Bizottság kezdeményezte az Európai Képesítési Keretrendszer (EKKR) megalkotását, mely szándéka szerint a legkülönbözőbb nemzeti és ágazati képesítési rendszerek és képesítési keretrendszerek közötti átjárhatóság biztosítását, ezen keresztül a tanulók és munkavállalók Unión belüli mobilitásának ösztönzését szolgálja. Az Európai Parlament és a Tanács ajánlása az egész életen át tartó tanulás Európai Képesítési Keretrendszerének létrehozásáról végül 2008 áprilisában jelent meg. Az EKKR nem a tagállamok képesítési rendszereinek összehangolására irányul, hanem azok kölcsönös megfeleltethetőségét segítő eszköz, mely feltételezi, hogy az egyes országok képesítési rendszerei a szükséges tanulási eredményeket az EKKR-hez hasonlóan kompetenciák formájában rögzítik.
A Tanulási eredmények elismerése (Recognition of Learning outcomes) elnevezésű 2006-ban létrehozott peer learning klaszter elsődleges feladata, hogy előmozdítsa a tanulási eredmények elismerése szemléletmódon alapuló oktatási és képzési politikák és gyakorlatok kialakulását, valamint támogató eszközöket dolgozzon ki arra, hogy a tagállamok saját kimeneti szabályozó rendszereiket tanulási eredményeket elismerő rendszerekké alakítsák át, és kidolgozzák az EKKR-hez illesztett Nemzeti Képesítési Keretrendszerüket.
A klaszter munkája középpontjában két fő téma áll:
- a nem-formális és informális tanulás eredményeinek elismerése;
- a tanulási eredményeken alapuló nemzeti képesítési keretrendszerek (NKKR) fejlesztése és alkalmazása.