Mindkét szülő depresszióval küzd, de két óvodáskorú gyermeküket eleinte mintaszerűen nevelték. A gyerekek tisztán jártak az oviba, édesanyjuk szépen ellátta őket. Lakáskörülményeik viszont nagyon rosszak voltak, vidéken laktak albérletben, egy sufniban. Kislányuk halála után költöztek a fővárosba. A családgondozó javaslatára másfél évig voltak a kerületi átmeneti otthon lakói, ahol semmilyen probléma sem volt velük, az apa gyönyörűen rendben tartotta a kertet. Ezután az önkormányzat lakást utalt ki nekik, ezt szinte évente átfestették, szépen takarították, mindig rendezett, tiszta körülményt biztosítottak a két fiúnak.
2007-ben a családsegítő családgondozója átkísérte az anyát és két gyermekét hozzám, hogy az apa megverte az anyát, és a bántalmazott anyaotthont keres. Ennek intézéséig a két fiú az átmeneti otthonunkban lakott. Ezzel párhuzamosan elindítottam a védelembe vételt, ezt a jegyző nem sokkal később el is rendelte. Ebben köteleztük a szülőket a mentálhigiénés segítség igénybevételére. Az anyaotthonba már nem mentek, hanem egy időre hazaköltöztek az édesapához. A nyár folyamán az anya a fiúkkal az apa tudta nélkül hazament szülőfalujába, csak iskolakezdésre tértek vissza a kerületbe.
Az életük – a folyamatos anyagi nehézségeket leszámítva – rendben folyt, a rezsihez, az elmaradásokhoz támogatásokat kaptak. Ervinnel különösebb iskolai probléma nem volt. A pozitív folyamatokat erősítette, hogy az anya ismét babát várt, egy kislányt, aki egészségesen meg is született. A jegyző 2008-ban megszüntette a védelembe vételt.
Az apának csak nyáron voltak alkalmi munkái. Télen, ha otthon volt, ingerlékenyebbé, idegesebbé vált, s az anyagiak terén a két szülő egyáltalán nem bízott egymásban. A csekkekkel folyamatos elmaradásban voltak, a kapott támogatások nem volt kielégítőek a helyzet rendezésére. A gyerekeknek szolgálatunk korrepetálási lehetőségeket nyújtott, de ezzel nem minden esetben éltek. Az anya egy büfében helyezkedett el, a konyhán takarított.
2010-ben jelzés érkezett a rendőrségről, hogy az édesanya ellen kiskorú veszélyeztetésének gyanúja miatt eljárás folyik, mert Ervinnel együtt loptak egy nagyáruházban. Az ügy folyománya, hogy az anyának a mai napig két év felfüggesztett büntetése van.
A két fiú több gyermekprogramunkon vett részt (táborok, kirándulások, kézműves foglalkozások). Ezek alatt semmilyen probléma nem merült fel, a fiúk megbízhatók, kiegyensúlyozottak voltak. Az igazi gondok 2011-ben kezdődtek, amikorra a család adóssága olyan mértékű lett, hogy az önkormányzat nem hosszabbított velük szerződést. Bírósági végzés van a kilakoltatásról. Ez a helyzet folyamatos veszekedést, s mint utólag megtudtam, verekedést okozott a szülők között.
Az első negatív hírt Ervinről 2012 nyarán hallottam a napközis táborból: többször lopott gyerekektől. Ezt az anya eleinte tagadta, de mára ő is elismeri, hogy így volt. Ervin sokat lógott együtt a lakótelepi srácokkal, fejébe vette, hogy ugyanabba a lakótelepi iskolába fog járni, ahová ők is. Én mondtam az anyának, hogy ezt semmiképp ne engedje, mert jelenlegi iskolája nagyon jól tudja kezelni Ervin problémáit. Az anya fogadkozott, hogy persze, így lesz. Szeptemberben jött a jelzés, hogy gond van a fiúval a lakótelepi iskolában. Mikor kérdeztem a szülőket, hogyan került oda, a válasz ennyi volt: „ja, átírattuk”. Ettől kezdve nem volt megállás: igazolatlan hiányzás, sorozatos balhék, tanárokkal konfliktus. Hozzánk se járt korrepetálásra, végül a tanévet nem teljesítette. Ervin időközben középiskolás bátyjának is sok igazolatlan hiányzása gyűlt össze, olyannyira, hogy a család bírságot kapott.
A 2013-as nyári napközis táborban azután a tavalyi gondok folytatódtak, Ervin megint lopott. A megkárosított gyermekek szülei mintegy 400.000 Ft-ot követeltek az édesapától. Ő erre, mondván, hogy már az utcára se mer kimenni, elzavarta az egész családját. A két fiútestvér ekkor került ismét az átmeneti otthonba, az anyát kislányával anyósa fogadta be. Az átmeneti otthonban a fiúknak folyamatosan magatartási problémái voltak, mígnem a házirend megszegése miatt kirakták őket. Az apa nyilatkozata szerint haza nem mehettek, a nagymama pedig a fiúkat befogadni nem tudta.
Ekkor az anyával felkerestük a gyámhivatalt, a fiúk ideiglenes hatállyal a TEGYESZ-hez kerültek, mivel sem lakhatásuk, sem iskoláztatásuk, sem nevelésük nem volt megoldott. A helyezés után egy budapesti lakásotthonba kerültek. Ervin testvére rendesen jár iskolába, de Ervin az új iskolában, amelyet a gyermekotthon talált neki januárban, már pár nap után verekedésbe keveredett, a sok lógás miatt pedig idővel magántanulósították. Azóta a fiú az otthonban tanul. Ígéretet kaptunk, hogy félévkor levizsgáztatják. A lakásotthon a gondozási hely megváltoztatását javasolja, mivel szerintük ez az ellátási forma nem tudja megoldani a tankötelezettség teljesítését. Ervin esetében, úgy tűnik, a lemorzsolódást a családból történt kiemelés sem tudja megakadályozni.
(szociális gondozó, gyermekjóléti szolgálat)
Az oktataskepzes.tka.hu honlapon sütiket (cookie-kat) használunk a jobb felhasználói élmény érdekében. A böngészés folytatásával Ön jóváhagyja a sütik használatát. Tudjon meg többet »