Esztert ötödik osztályos korában ismertem meg, amikor egy budapesti általános iskolába járt. Iskolapszichológusként foglalkoztam az osztállyal, majd néhány alkalommal Eszterrel és édesapjával is találkoztam.
Eszter Budapesten született, édesanyja és édesapja albérletben lakott akkoriban. Az anya eladóként, az apa szakácsként dolgozott, mindketten bejelentett, megbízhatónak látszó munkahelyen. Két évvel később megszületett Eszter öccse is, Tamás. Hétköznapi emberek hétköznapi életét élték, bár az anyának olykor voltak depresszív időszakai, gyakran volt fáradt, kialvatlan, hiszen egyre többet kellett dolgoznia, túlóráznia. Gyakran az apa is kiszámíthatatlanul dolgozott, volt, hogy éjszakára hívták be váratlanul, máskor helyettesítenie kellett.
Eszter 3 évesen óvodába került, különösebb problémák nem voltak vele. 7 évesen kezdte el a kerületi iskolát. A beilleszkedés itt is viszonylag könnyen ment, a tanulással azonban már voltak kisebb problémái.
Eszternek volt egy nagyon jó barátnője, Rebeka, akivel sülve-főve együtt voltak, néha egymásnál aludtak, a családok is ismerték egymást. Rebeka édesanyja egy időben együtt dolgozott Eszter édesanyjával is, ugyanakkor sosem szimpatizáltak egymással. Rebeka édesapja alkoholista volt, voltak időszakok, amikor eltűnt, olyankor barátoknál, ismerősöknél lakott, amikor pedig hazament egy időre, akkor családját terrorizálta, néha a keze is eljárt. Utána ismét eltűnt, majd újra előkerült.
Egyszer, amikor Eszter náluk aludt, éjjel arra ébredt, hogy Rebeka édesapja van az ágyánál, nézi őt és simogatja a lábát. Nagyon megijedt, sikított, mire bejött az édesanya, aki elzavarta a férfit otthonról. Utána már csak egyszer jött haza egy rövid időre, majd kilépett a család életéből.
Eszter és családja a második osztály második féléve kezdetekor hirtelen vidékre költözött. Mindenki úgy tudta, hogy családi házba vágytak, amit csak ott tudtak megfizetni, még így is jelentős hitellel. Ez igaz is volt, ugyanakkor egy másik ok is állt a hirtelen költözés hátterében: Eszter apja és Rebeka édesanyja egymásba szerettek, titokban már egy éve találkozgattak. Eszter anyukája emiatt gyógyszereket vett be, pszichiátriára került egy időre. Ezalatt az apa megfogadta, hogy kiáll családja mellett, de erre csak úgy volt képes, hogy messze kerültek Rebekáéktól.
Vidéken rendeződni látszott az életük, de semmi nem volt olyan, mint régebben. Az anya gyakran alkoholizált, az apa pedig hamarosan újra találkozgatni kezdett Rebeka anyukájával. Közben anyagilag is egyre rosszabbul álltak, vidéki házukat el kellett adni, újra albérletbe mentek. Eközben Eszter 3. osztályos lett a vidéki kisiskolában, öccse pedig elkezdte az első osztályt. Eszter egyre nehezebben tanult, de fejlesztést nem kapott, vizsgálatra sem küldték. Negyedikes volt, amikor édesapja egyre többször kimaradt éjszakára, édesanyja pedig összejött egy helyi férfival. Akkoriban az anya gyakran ivott gyógyszerre, többször nem is volt magánál, amikor a gyerekek hazaértek az iskolából. Az apa erről tudomást szerzett, és amikor Eszter befejezte a 4. osztályt, a két gyerekkel együtt Budapestre költözött, otthagyva az alkoholizáló, kicsapongó anyát.
Budapesten egy tágas albérletet vettek ki, a gyerekek azt gondolták, hármasban fognak lakni, de néhány nap múlva beköltözött az apa új-régi párja két gyermekével, Rebekával és a nála két évvel idősebb bátyjával, Petivel. Eszter teljesen összeomlott, hiszen régi barátnőjével haragban váltak el: Haragudott rá, amiért anyukája elvette tőle az apukáját, és édesapjára is neheztelt, félt attól, hogy elveszíti őt Rebeka anyja miatt. Eszter és Rebeka kénytelenek voltak egy fedél alatt lakni. Ebben az új felállásban mindenki haragudott valakire, csak az apa és a Rebeka anyukája volt boldog. A gyerekekkel nem sokat törődtek, úgy gondolták, nagyok már.
Ötödik osztálytól tehát Eszter újra a budapesti iskolába járt, egy osztályba Rebekával. Eszter mindenhol lázadt, csavargott, megbízhatatlan lett. Tanulmányai is leromlottak, minden erejét lefoglalta a gyűlölködés, a körülötte lévő felnőttek kijátszása. Előfordult, hogy vonatra akart szállni, visszamenni anyjához, ám nem volt pénze vonatjegyre, kéregetett, de nem jött össze annyi, és végül éjszaka hazament apjához, aki már nagyon aggódott, hol lehet a lánya. A négy gyerek ahol tudott, keresztbe tett egymásnak, a két fiú a négy év korkülönbség ellenére szövetséges lett. Hozzájuk csatlakozott olykor Rebeka is, így hárman voltak Eszter ellen. Apja sem védte meg őt, hiszen Eszter dacból alig szólt hozzá, szinte megszűnt közöttük a kommunikáció. Eszter azért harcolt, hogy visszamehessen édesanyjához, aki időközben új párjával egy tanyára költözött, messze a kisvárostól is. Az új kapcsolatból született egy kisbabája, akiről nehezen tudott gondoskodni. Gyakran volt egyedül, nem volt segítsége, társasága sem, emiatt újra gyakoribbak lettek depressziós epizódjai, gyógyszert szedett, olykor ivott is rá. Eszter és Tamás egy-egy hétvégét nála töltöttek, de az anya mindig mondta, hogy erre nincs szüksége. Tamás nem is szeretett oda menni, egy idő után már nem is ment, de Eszter ragaszkodott volna anyjához, annak ellenére, hogy dolgoztatta őt, amikor nála volt, és gyakran kellett féltestvérére vigyáznia, amikor anyja lepihent.
Jobb időszakaiban az anya többször megígérte Eszternek, hogy mehet hozzájuk lakni, újra járhat a régi kisvárosi iskolába stb. Tavasszal háromszor tett ígéretet a lányának arra, hogy aznap délután majd jön érte a pesti iskolába, pakoljon össze otthon, hazamennek a csomagokért az új autóval, és leköltöztetik Esztert vidékre. Végül egyszer sem jött el, sms-ben értesítette az apát arról, hogy valami közbejött. Mindhárom alkalommal Eszter szinte szárnyalt, mindenkinek elmondta, hogy holnaptól nem jön iskolába. Majd másnap tényleg nem jött, de mint kiderült, azért nem, mert teljesen magába zárkózott. A családtól végül teljesen elszigetelődött, csak édesanyjával kommunikált olykor.
Ötödik osztály után, nyáron végül Eszter mégis leköltözött anyjához a tanyára, onnan jár most a kisvárosi iskolába. Édesapja ugyanakkor elmeséli, hogy sokat hiányzik az iskolából, már a gyermekjóléti szolgálatot is értesítette az ottani iskola. Attól tart, hogy ha meglátják, hogyan élnek Eszterék, a gyerekeket rövid időn belül elveszik az anyától. Így elképzelhető, hogy Eszternek nem lesz más választása, vissza kell jönni az apához. Az apa fél ettől, hiszen amikor lánya elment, pökhendi módon búcsúzott el mindenkitől, osztálytársaitól is, szinte senki nem várja vissza őt, mert mindent felégetett maga mögött. Az apa sem várja, retteg, hogy mit kezd majd a lánnyal, aki beszélni sem akar vele. És egyébként is, olyan jól megvannak így ötösben, már berendezkedtek erre az életformára, mindenkinek megvan a saját tere, mindenki el tud vonulni saját kis zugába, ha Eszter visszajön, ennek is vége lesz…
PS: Azóta van egy újabb hírem Eszterről. Ahogy azt lehetett sejteni, visszakerült Budapestre – egy átmeneti otthonba. Van kijelölt családgondozójuk a kerületben, aki most hozzánk utalta terápiára a kislányt. Az átmeneti otthon egy másik kerületben van, úgy működik, mint egy kollégium. Eszter azóta már iskolát is váltott. (Szomorú és sajnálatraméltó, ahogyan alakulnak ezek a történetek.)
(iskolai pszichológus)
Az oktataskepzes.tka.hu honlapon sütiket (cookie-kat) használunk a jobb felhasználói élmény érdekében. A böngészés folytatásával Ön jóváhagyja a sütik használatát. Tudjon meg többet »