Ilona egy Budapesttől 20 km-re lévő kisvárosban született, testvére nincs. Édesanyja közgazdasági technikumban érettségizett, évekig titkárnőként dolgozott. Édesapjának kétkezi szakmája van: villanyszerelőként kereste kenyerét. Ilona anyai nagyszülei ugyanabban az utcában laktak, ahol a szülők. A nagymama és a nagypapa rengeteget vigyázott a kislányra, később tanultak is vele. A szülők Pestre jártak dolgozni, korán mentek, későn jöttek. Ilona elmondása szerint az édesapjával soha sem alakult ki szorosabb viszonya, édesanyjával viszont a mai napig szeretetteljes a kapcsolata. A kislány tízéves volt, amikor szülei elváltak. Ilonát különösebben nem viselte meg a válás, az apjával ezután nem tartotta a kapcsolatot, habár az apa továbbra is ugyanabban az utcában lakott, ahol ők. A kislány életében a legfontosabbak továbbra is a nagyszülők voltak. Később édesanyjával hozzájuk is költöztek.
Az általános iskolát a szófogadó, csendes lány jó eredménnyel végezte, iskolaválasztását befolyásolta Ilona kisgyerekek iránti rajongása. Pedagógiai szakközépiskolába jelentkezett, óvónőnek tanult. A budapesti, belvárosi iskolába 35 óvónőképzős fruska kezdte meg tanulmányait, sok volt közöttük a magabiztos, nagyszájú lány. Andrea, a vidéki, szerény kislány nehezen találta meg köztük a helyét, de az első év viszonylag problémamentesen telt: jó eredménnyel végezte az első osztályt. Két fiatal tanárához különösen ragaszkodott. A második évet átalakulások jellemezték: új tagozat is indult, de elterjedt az a hír is, hogy az iskolát bezárják. Sok fiatal pedagógus elment, köztük Ilona kedvenc tanárai is, leginkább idősebb kollégák maradtak. Az osztályfőnöke „kiégett” pedagógus volt, aki csak nyugdíjazására várt, Ilonának vele voltak konfliktusai. A pedagógiához, pszichológiához kapcsolódó szaktárgyakat nagyon szerette, magatartási problémái nem voltak, de csendessége, visszahúzódása és a magyarórákon tapasztalt kudarcai miatt Ilona egyre kevésbé szeretett iskolába járni. A magyart tanító osztályfőnök többször nevezte őt butának, egyszerűnek, és elmondta, hogy a vidéki iskola színvonala valószínűleg alacsonyabb volt, itt Pesten magasabbak a követelmények. Andreának édesanyja próbált otthon segíteni az irodalmi elemzésekben – kevés sikerrel. Egy idő után Ilona annyira szorongott a magyaróráktól, hogy nem tudott elérni még elégséges teljesítményt sem, egyszerűen leblokkolt. III. évfolyamon megbuktatták magyarból, a pótvizsgán sem ment át, osztályt ismételt.
17 évesen ismerkedett meg egy vidéki diszkóban későbbi férjével, Tamással. Hamarosan járni kezdtek, Andrea 17 és fél évesen teherbe esett. A dolognak nem örültek otthon, de Andrea ragaszkodott ahhoz, hogy a babát megtartsa. Az iskolában magántanuló lett. Hat hónapos terhesen fertőzést kapott, veszélyeztetett terhes lett, tulajdonképpen örömmel maradt ki az iskolából. A fiatalok közben összeházasodtak, és a nagyszülői házba költöztek. Ilona szerint ő ekkor lett felnőtt: élvezte, hogy házas asszony, hogy saját családja lesz. Akkor is öntudatos maradt, és nem keseredett el, amikor kislánya hallássérültként született. A gyereknevelést neki találták ki: mindent megtett a kislány gyógyítása, állapotjavulása érdekében. Rengeteg szakkönyvet olvasott, nyitott szemmel járt, kérdezett, orvosokkal, ápolókkal, szakemberekkel jó kapcsolatot alakított ki.
A férje azonban nem sokat segített a háztartásban, talán szégyellte is a beteg gyereket. Dolgozott, de egyre többet maradozott ki: kocsmába járt, később játékgépezett. Szerencsére a nagyszülők és Ilona édesanyja sokat segített mindenben. Egy év múlva újabb kislány született a családba, gyönyörűen, egészségesen. Ez évben meghalt a nagypapa. Andrea hitt abban, hogy teljes családban kell nevelkedniük a gyerekeknek, ezért mindent megtett. Reménykedett abban, hogy férje „jó útra tér”. A gyerekek 2, illetve 3 évesek voltak, amikor Ilona dolgozni kezdett eladóként. Élvezte a munkáját, minden újdonság érdekelte, és könnyen tanult. A házaspár kapcsolatának egyik mélypontja után, egy békülési időszakban, Ilona újból terhes lett, és öt évvel az első gyerek után megszületett a harmadik kislány is. A feleség és férje között a viszony nem rendeződött: anyagi problémák zúdultak a családra. Ekkor úgy döntöttek, hogy a nagy családi házat eladják, és mindenki felköltözött egy budapesti, 3 szobás lakótelepi lakásba.
Ilona azt mondta, hogy előtte ekkor nyílt ki a világ: könyvtárba iratkozott, játszóházba járt a legkisebb gyerekkel, civil szervezethez csatlakozott. Lassan összespórolta egy számítógép árát, megtanulta a gépet használni, bevezettették az internetet. Elsősorban információkat szerzett a világhálón, állást keresett, halláskárosodással kapcsolatban gyűjtött információkat.
Rájött, hogy egyedül is képes megállni a lábán. A két nagyobb gyerek egyre többet felfogott apjuk részegségeiből, rossz mentális állapotából. Ilona végleg kitette a férfi szűrét. Tamás a mai napig látogatja a gyerekeit, de nem rendszeresen, a család sem anyagilag, sem máshogyan nem számíthat rá. Ilonának közben meghalt a nagymamája is. A két nő egyedül maradt a három gyerekkel. Ekkor talált rá a helyi családsegítő szolgálat hirdetésére Ilona: egy EU-s programba vontak be olyan alacsony iskolai végzettségű kismamákat, akik valamilyen oknál fogva abbahagyták a tanulmányaikat. A többfordulós meghallgatáson Ilona megfelelt, nagyon be akart kerülni a programba. Elszántságát, motiváltságát a program mentorai is észlelték. A programban kommunikációs tréningen, pályaorientációs tanácsadáson, tornafoglalkozáson, stílustanácsadáson, alapkészségeket fejlesztő tréningen vett részt, és nagyon élvezte a foglalkozásokat. Azt mondja, hogy itt sikere volt, pozitív visszajelzéseket kapott, közösségbe került. A program során gyerekfelügyeletet, ebédet is biztosítottak a résztvevőknek. A pályaorientáló foglalkozásokon együtt választották ki a mentorral azt az iskolát, ahol Ilona szakmát tanulhatott. A TÁMOP-os program legnagyobb haszna az OKJ-s képzés volt, hiszen térítésmentesen lehetett irodavezetői végzettséget szerezni. Nem okozott gondot a tanulás: jó és jeles eredménnyel végezte az egyes modulokat. Később levelező formában gyermekfelügyelői végzettséget is szerzett (mivel a család nagyon szűkös anyagi keretekből gazdálkodott, Ilona részletekben, háromezer forintonként fizette a tandíjat), majd családinapközi-vezetői végzettségre tett szert. Ő a helyi közösség motorja, szomszédünnepek szervezője. A családsegítő szolgálatnál önkéntes munkát végez: hátrányos helyzetű gyerekeket korrepetál és mentorál. Főállásban sikeres vállalkozást hoztak létre: speciális családi napközit vezet, ahova több hallássérült kisgyermek is jár.
Ilona saját, fogyatékkal élő gyermeke révén újra megtapasztalta a közoktatás visszásságait: habár a lány integrált iskolába jár, a pedagógusok többször kijelentették, hogy a többi gyerek mellett nincs energiájuk, idejük a kislánnyal külön foglalkozni. Gyakorlatilag megkérték az édesanyát, hogy a tananyag vázlatait maga készítse el otthon, és a dolgozatokat a gyerek – szintén otthon– írja meg. Az édesanya rengeteget foglalkozik otthon lányával, a most 8. osztályos gyerek iskolai ügyeivel kapcsolatban néhány tanárral állandó konfliktusai vannak. Jóllehet, a halláskárosodás mellett részképességzavarokat is megállapítottak a szakemberek, e hátrányokat egyes tanárok nem veszik figyelembe. Ilona azonban tisztában van a jogaikkal és lehetőségeikkel, és folyamatosan egyeztet az iskolavezetéssel, érdekérvényesítése minden téren kiváló. Nem szeretné, ha a lánya, állapota miatt, még több hátrányt szenvedne. Pályaválasztásánál, a helyi családsegítő szolgálat szakembereivel egyeztetve, körültekintően járt el. Úgy tűnik, hogy egy különösen be- és elfogadó középiskolába veszik fel a gyereket, ahol érdeklődésének megfelelően az informatikát nagyobb óraszámban tanulhatja.
(családgondozó)
Az oktataskepzes.tka.hu honlapon sütiket (cookie-kat) használunk a jobb felhasználói élmény érdekében. A böngészés folytatásával Ön jóváhagyja a sütik használatát. Tudjon meg többet »