Lakossági bejelentést követően a gyámhatóság jelzett a gyermekjóléti szolgálat felé, hogy egy családban egy kilenc éves korú kislány még soha nem járt iskolába, otthon van egész nap, dührohamai vannak, fejét néha falba veri.
A családot többször kerestem, de senki nem nyitott ajtót, leveleimre se reagáltak. Mikor az édesanyával végre sikerült telefonon beszélnem, időpontot kértem egy családlátogatásra. Ettől elzárkózott, ellenségesen lépett fel. Mivel nem volt együttműködő, védelembe vételre tettem javaslatot, a tárgyalásra azonban a család nem jött el. Telefonon az anya viszont megkeresett, és megbeszéltünk egy időpontot a családlátogatásra.
A család egy kb. 60 nm-es lakótelepi albérletben él. Hárman laknak egy fedél alatt: az édesanya, Kati és tizenhat éves nővére, Dóri. Az anya középfokú iskolát végzett, elmondása szerint alkalmi munkái vannak, de azt nem árulja el, hogy mivel foglalkozik és mennyi a jövedelme, állítólag főleg a családi pótlékból (28.600 Ft) élnek. Ezzel megdöbbentő kontrasztban állt az anya és két lánya külső megjelenése (öltözet, fodrászat, műköröm).
Az anya első gyermekének apjáról nem hajlandó nyilatkozni, de a gyermek (Dóri) ismeri az apját. Kati édesapja évek óta börtönbüntetését tölti, hét éve nem látta gyermekét. Az apa 2013 októberében szabadul a börtönből – nem egyhuzamban volt bent, hanem a hét év alatt többször szabadult és vonult be újra. Az anya jelenleg férjnél van, de a férfival, aki szintén börtönbüntetését tölti, nem tartja a kapcsolatot (tőle nem született gyermek). Az anya testvére külföldön él, több rokonról nincs tudomásom. Egyedül az anyai nagymamához fűzi a családot szorosabb kapcsolat (ő időközben elhunyt).
Dóri egy budapesti szakiskola 9. osztályába járt. Pánikbetegséggel küzd. Felajánlottam pszichológusunk segítségét, de csak egy alkalommal jött el. Elmondása szerint kineziológushoz ment, aki segített neki. Az iskolából jelzést kaptunk, hogy Dórinak 11 óra igazolatlan hiányzása van. Abban a tanévben Dóri meg is bukott. A következő tanév második félévekor Dóri átiratkozott egy alapítványi iskolába, ahonnan nem szóltak, hogy hiányozna. Ma már Dóri nagykorú, az iskolát abbahagyta, 9 befejezett osztálya van. Jelenleg nem tanul, nem dolgozik, egy idősebb férfihoz költözött, aki eltartja.
Kati az anya véleménye szerint autista, ugyanakkor ezt hivatalosan még sohasem diagnosztizálták nála. A gyermek nem járt óvodába, és iskolába sem. (Az anya a védelembe vételi tárgyaláson sem adott magyarázatot rá, hogy miért nem vitte Katit iskolába, megtagadta a nyilatkozattételt.) A kislány napi 24 órás felügyeletét főként az édesanya látja el, ha ő dolgozik, akkor a nagymama vigyáz a gyermekre.
Kati kortársaihoz való kapcsolatára jellemző, hogy nem szeret gyerekközösségben lenni, társaival nem beszélget, nem játszik velük. Leginkább édesanyjához kötődik érzelmileg. Testvérével a kapcsolata hullámzó, sokat veszekednek. Gyakran fordul elő, hogy csak anyukájával hajlandó elmenni otthonról, testvérével nem. Kati kistermetű, vékony, görnyedt tartású, sápadt kislány. Idegenek között (vizsgálati helyzetben, tárgyaláson, családlátogatáson stb.) szorosan anyja közelében helyezkedik el, beszélgetésbe nehezen vonható be, kérdésekre általában nem válaszol. Spontán tevékenységet nem mutat, nehezen motiválható. Többször anyjával szemben is ellenséges mások előtt, ami hangos szidalmazásban mutatkozik meg. Kati szorongó, számos mimikai és motoros bizzaréria észlelhető, motoros tic és kényszeres megnyilvánulás mellett. Az értelmi képességei alapján normál övezetbe tartozik (IQ 80). Térben és időben jól tájékozódik. Beszédszínvonala elmaradást mutat, zárt szájjal, hangsúlyozás nélkül, nehézkesen, feszülten beszél, leginkább tőmondatokban fogalmaz. Beszédértési és észlelési problémákkal küzd. Vizuomotoros koordinációja jelentős elmaradást mutat, rajzolni nem tud, ceruzafogása ügyetlen, írni csak nyomtatott nagybetűkkel tud, azt is csak lassan. Olvasni tud, az olvasott szöveget értelmezni tudja. Fejben jól számol, az összeadás és kivonás akár háromjegyű számokkal is megy neki, ugyanakkor nem ismeri az írásban történő műveleteket, az osztást-szorzást nem érti. Összességében Kati értelmi képességei az átlagosnál gyengébbek, de az ép övezetbe esnek. A gyermek pedagógiai teljesítménye több területen elmaradást mutat, ezen területek intenzív fejlesztése szükséges (mozgásfejlesztés, grafomotoros fejlesztés, beszédfejlesztés, beszédészlelés javítása, feladatértés javítása, feladatlapon való tájékozódás segítése, vizuális észlelés fejlesztése). A gyermek pszichés állapota a szakvélemény alapján súlyos képet mutat, állapota javulásához segítségre van szüksége (pszichés gondozás, szorongásoldás, beilleszkedés segítése).
Az újabb védelembe vételi tárgyaláson az édesanya már együttműködőnek mutatkozott, így a család alapellátás keretén belüli gondozására tettem javaslatot. Az anyával közösen megírtuk a vizsgálati kérelmet a Fővárosi Tanulási Képességeket Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottsága és Gyógypedagógiai Szolgáltató Központhoz. Az intézmény vezetőjével telefonon is beszéltem.
Katit elvitte édesanyja a vizsgálatra. A szakértői vélemény szerint leány sajátos nevelési igényű gyermek, aki súlyos tanulási és súlyos magatartásszabályozási zavarral küzd (a diagnózis: motoros funkciók specifikus fejlődési zavarai, generalizált szorongás, gyermekkori emocionális zavar, kevert szorongásos és depressziós zavar, kényszergondolatok, szeparációs szorongás gyermekkorban, nem meghatározott akut és átmeneti pszichotikus zavar, az iskolai készségek nem meghatározott fejlődési zavara). A bizottság kerületi intézményben való együttnevelést nem javasolt, a gyermek számára egy speciális alapítványi általános iskolát jelölt ki, ahova az anya be is íratta. Az iskolai tanulás, fejlesztés mellett Katinak a pszichiáter gyógyszeres kezelést rendelt el, az iskolapszichológus pedig terápiában foglalkozott a gyermekkel. A pszichiáter és az iskola is pontosan elmagyarázta a diagnózist. Az anyának felajánlottam a pszichológusunk segítségét, de ő ezzel nem élt. Anyagi segítség lehetőségeiről is tájékoztattam az anyát, az igénylő lapok kitöltésében segítettem, támogatólevelet írtam.
A gyermek eleinte rendszeresen járt iskolába, nem volt vele probléma, viszont az alapítványi hozzájárulást (havi 20.000 Ft) nem tudták befizetni. Ekkor átmeneti segélyt kértünk a kerületi szociális irodától, amit a család meg is kapott, de a pénzt nem az iskolai hozzájárulásra költötték, hanem Kati ruháztatására.
Amikor Kati az iskolában volt, szépen fejlődött, az osztálytársaival barátkozott, az új közösségbe kezdett beilleszkedni. Osztályfőnöke azonban többször panaszkodott, hogy sokat hiányzik, igaz, mindig vitt orvosi igazolást. Később viszont már egyáltalán nem jelent meg az iskolában. Az anya elmondása szerint a gyermek megint beteg, azért nem jár iskolába, illetve azért sem, mivel nem tudta befizetni az alapítványi hozzájárulást, szégyelli magát az iskola előtt. Az iskolával megbeszéltük, hogy 5000 Ft-ra csökkentik Kati alapítványi hozzájárulását. Erről az anyát tájékoztattam, és segítettem megírni neki az alapítványi hozzájáruláshoz kért összeg kérelmét az illetékes kormányhivatal felé.
A gyermekpszichiáter is jelzett, hogy Kati nem jelent meg a rendelésen, ahol az újabb gyógyszeradagot kellett volna neki felírni. Az anya érdeklődésemre azt mondta, hogy még van gyógyszere a gyereknek, de egyébként sem szedi, nem akarja bevenni. Lehet, hogy ez is a gyerek kényszerbetegségéből adódik. Ennivaló közül is csak néhány dolgot eszik meg (pl. hamburgert, pizzát, néhány főtt ételt), kizárólag műanyag tányérból (mindig újból), csak a saját evőeszközével, csak a saját helyén az asztalnál, saját székén ülve. Inni is csak egy pohárból hajlandó, kizárólag üdítőitalt. Az anyát elláttam tanácsokkal, milyen módon lehet a gyermeknek adagolni a gyógyszert (pl. ételbe, italba keverve), ő pedig ígéretet tett arra, hogy a továbbiakban rendszeresen gyógyszerezi Katit. Azt is elmondta, hogy Kati csak vele hajlandó elmenni bárhová, és többször azért nem megy sehova a gyerek, mert mással nem akar, az anya pedig beteg édesanyját kell hogy ápolja.
Pár hónappal később az anya segítségemet kérte új albérlet keresésében, de az önkormányzatnál sajnos nem volt albérleti lehetőség. Ezután „eltűnt” a család. Kati nem ment iskolába, az anya nem vette fel a telefont, az eddigi albérleti címen pedig nem nyitottak ajtót. Később megtudtam, hogy a rendőrségen az édesanya ellen kiskorú veszélyeztetése ellen indult eljárás, ami még a mai napig folyamatban van.
Az újabb tanév kezdetekor Kati nem iratkozott be az iskolába, a család továbbra sem került elő. Emiatt védelembe vételt javasoltam, majd átmeneti nevelést az együttműködés hiánya miatt. Az illetékes kormányhivatal kőrözést kért az édesanya ellen.
Közel egy év elteltével az anya valahonnan értesült a kőrözésről, és jelentkezett a kormányhivatalban. A védelembe vételi tárgyaláson az iskola úgy nyilatkozott, hogy másnaptól várják Katit, és eltekintenek az alapítványi hozzájárulástól is. Így Kati végre 11 évesen, védelembe vétel mellett, az első osztályt ismételve, folytathatta az iskolai tanulmányait. Az anya ígéretet tett rá, hogy Katit elviszi az iskolába, és a pszichiáterhez is, továbbá együttműködik a családgondozóval.
(szociális gondozó, gyermekjóléti szolgálat)
Az oktataskepzes.tka.hu honlapon sütiket (cookie-kat) használunk a jobb felhasználói élmény érdekében. A böngészés folytatásával Ön jóváhagyja a sütik használatát. Tudjon meg többet »