A 26 éves, Budapesten élő dekoratív, hosszú fekete hajú Mária azért kereste fel a családsegítő szolgálatot, mert átmenetileg anyagi gondjai keletkeztek a családnak: az éves elszámoló számla szerint 60 000 Ft-ot kellett volna rövid határidőn belül befizetniük.
A családgondozóval hátralék-kiegyenlítő támogatást kérvényeztek, és az ügyintézés után elkezdtek Mária gyerekeiről beszélgetni. Időközben kiderült ugyanis, hogy a fiatal nőnek négy fiúgyermeke van, akikre nagyon büszke, szívesen beszélt a családjáról.
Az elkövetkezendő héten a családgondozó meglátogatta őket otthonukban. Mária négy gyermekével, férjével és apósával élt egy lakótelepi panellakásban. Az otthonosan berendezett panellakás ragyogott a tisztaságtól, frissen főzött étel gőzölgött a tűzhelyen, a gyerekek tisztán, jól öltözötten kapcsolódtak be a beszélgetésbe. Mária elmondta, hogy nagy hangsúlyt fektet fiai nevelésére, mindennap tanul, játszik velük, kínosan ügyel arra, hogy tisztán járjanak óvodába, iskolába, nehogy megszólják őket cigányságuk miatt.
Mária ekkor mesélni kezdett a múltról. Hajdú-Bihar megyében született, szegény cigánycsalád negyedik gyermekeként, félévesen állami gondoskodásba került. Anyját nem ismeri, egyik lánytestvérével (aki zenésznek tanult) nagyon jó viszonyban van, édesapjával csak felnőtt korában találkozott, ő is cigányzenész, tartják a kapcsolatot.
Az intézeti évekről azt mesélte, hogy több helyen járt iskolába, mert ide-oda helyezték, kétszer bukott, hét osztályról van papírja. 15 évesen találkozott jelenlegi férjével, terhes lett, 16 évesen férjhez ment, megszületett legnagyobb fia, kimaradt az iskolából. Férje útépítő munkásként dolgozik apósával együtt, nagyon szorgalmas ember, mindent megtesz a családjáért és a gyerekekért. A házaspárnak kétévenként született egy-egy fia, jelenleg minden erejét, idejét a háztartás köti le, de a legkisebb gyermek már középső csoportos, ezért sokat gondolkozik azon, hogyan tud majd alacsony végzettségével elhelyezkedni. Habár diákként Máriát nem érdekelte a tanulás, most szívesen szerezne valamilyen szakmát, tanult testvére és édesapja is az általános iskola befejezésére sarkallják.
Mária azt is elmondta, hogy fontosnak tartja a gyerekei előbbre jutását, és ez véleménye szerint ez csak tanulással, szorgalommal lehetséges. Iskolás fiai jól tanulnak, sportolnak, önkormányzati ösztöndíjban részesülnek.
A családgondozó és a rendkívül jól kommunikáló Mária között hamar kialakult a bizalmi kapcsolat. Éppen szeptember volt, így a szociális szakember a Wesley János Lelkészképző Főiskola felzárkóztató oktatásáról mesélt a fiatal nőnek. Mária megbeszélte a lehetőséget a családdal, hiszen a négy gyermek gondozása segítségük nélkül nem megoldható. Mária testvére és az após is vállalta, hogy vigyáznak a gyerekekre, Jenő, a férj nem lelkesedett, de tudomásul vette, hogy Mária később nem tud elhelyezkedni hét osztállyal, és beleegyezett abba, hogy az asszony iskolapadba üljön.
Máriának tetszett az ötlet, hogy egyéni tanrend alapján, személyre szabottan, mentori támogatással fejezheti be a 8. osztályt. A családgondozó (kérésre) elkísérte Máriát az iskolába, ahol nagyon barátságosan fogadták az új tanulót, egyéni órarendet állítottak össze, tanszereket, utazási bérletet térítésmentesen biztosított az iskola. Mária rendkívül büszke volt, távoli terveket szőtt, azt mondta, az általános iskola befejezése után szakmát tanul, dajka lesz.
A beiratkozás után, az iskola büféjében kávézva, Mária azt mondta, hogy a gyerekeivel úgyis mindennap tanul, nem fog nehézséget jelenteni a tanulás, és örül, hogy új közösségbe került, mert a nyolc otthon töltött év alatt elmagányosodott, beszorítva él.
Mária megkezdte a tanulást, és szárnyalt. Pozitív visszajelzéseket kapott, tanárai felfigyeltek kommunikációs képességére. Nagyon jó fogalmazásai, írásai voltak, de még az angol nyelvvel is jól haladt. A családgondozó hetente beszélt Máriával is és a tanárokkal is, akik mindig dicsérték a fiatal nőt.
Egy szomszédos kerületben ekkortájt Biztos Kezdet (hátrányos helyzetű 0-6 éves gyerekeknek és szüleiknek létrehozott) játszóház nyílt. A program vezetője a szolgálatnál megismerte Máriát, tetszett neki a kulturált, nyitott nő, megígérte, hogy az általános iskola befejezése után felveszi dajkának Máriát, a dajkaképzés tanfolyami díját pedig állja.
Egyik nap Jenő, a férj bejött a családsegítő szolgálathoz, és kérdőre vonta a családgondozót, hogy hova jár a felesége, szerinte nem is iskolába, hanem megcsalja őt. A családgondozó döbbenten vette tudomásul Jenő féltékenységi rohamát. A férj elmondta azt is, hogy felesége szakmaszerzését nem fogja támogatni, hiszen akkor az asszonynak magasabb lesz az iskolai végzettsége, márpedig az ő köreikben ez nem divat. Amúgy is mióta Mária tanul, fennhordja az orrát, megváltozott, de rossz irányba.
Másnap Mária jelent meg a szolgálatnál. Kiderült, hogy Jenő mindig is kórósan féltékeny volt, és az is bántja, hogy az asszony sikeres, boldog, más emberekkel találkozik, és fél, hogy elveszti őt, mert beleszeret majd egy okosabb emberbe.
A családgondozó leült a házaspárral beszélni, megpróbálták tisztázni a félelmeket, bizalmatlanságokat, félreértéseket, úgy tűnt, hogy sikeres a „mediáció”. Jenő belátta, hogy Máriának csak akkor van esélye munkát szerezni, ha befejezi az iskolát. A férj egyetértett abban is, hogy néhány év múlva Mária keresetére is szüksége lesz a családnak, hiszen az anyasági támogatás egyszer le fog járni.
Mária pedig elvitte férjét az iskolába, bemutatta a tanároknak. Néhány nap múlva Jenő titokban követte őt a buszon, majd hangosan veszekedni kezdtek az utazóközönség előtt. Az elkövetkező néhány hét sem telt nyugalomban. A férj ellenállása, az após passzív magatartása megtörte Máriát. Sem a családgondozó, sem Mária testvére nem tudott segíteni: Mária otthagyta az iskolát.
Jenő mindig szeretett volna egy kislányt is: azóta született a családba még egy gyermek. Mária feladta álmait, elmondása szerint csalódott férjében, de ott kell maradnia a gyerekek mellett. A két nagyobb fiúgyermekkel azóta – valószínűleg a házaspár közötti konfliktusok miatt is – magatartási gondok vannak, többször keveredtek verekedésbe az osztálytársakkal, tanulmányi eredményük romlott.
Mária időnként felkeresi családgondozóját, de csak ügyintézés céljából – a megtört, reményvesztett ember sohasem tesz említést a tanulásról.
(családgondozó)
Az oktataskepzes.tka.hu honlapon sütiket (cookie-kat) használunk a jobb felhasználói élmény érdekében. A böngészés folytatásával Ön jóváhagyja a sütik használatát. Tudjon meg többet »