Misit első osztályos korában ismertem meg. Erősen magatartászavaros, figyelemproblémás gyerek, gyenge szókinccsel. Külseje ápolt, mégis mindig ápolatlan hatást kelt, szipog, köpköd, nem ismeri az általános illemszabályokat, sőt határokat sem. Harsány, vibráló. Másodjára járja az első osztályt 2012 szeptemberétől. Az iskolába 2012 februárjában érkezett. Az első osztály második félévét akkor iskola-előkészítő jelleggel végezte, mivel előtte nem járt semmiféle közösségbe.
Misi nevelőanyja keres fel engem, a kisfiú tanítónőjének javaslatára. Misivel sok a gond az iskolában, verekszik, nagyon csúnyán beszél, öntörvényű, agresszív. Mivel soha nem járt közösségbe, viselkedése teljesen szocializálatlan olykor, a tanítók csak „a kis Maugli”-ként emlegetik. Emellett képességeit is nehéz megítélni. Amikor nevelőotthonba kerültek, Misi és kishúga, Marika képességeit felmérték, ezek alapján normál iskolába beiskolázhatónak találták őket. Ám most újabb vizsgálatokat szeretett volna a tanító, többek között Misi vélhető magatartászavara miatt is. Be is bizonyosodott, hogy Misi az enyhe értelmi fogyatékosság kategóriájának felső határán van, húga valamivel jobb képességű. Misi sajátos nevelési igényűnek számít, Marika pedig beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségről kapott papírt.
Misi és Marika egy, a saját gyermekét egyedül nevelő, nevelőszülőnél élnek 2012 januárja óta. Előtte Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében laktak szüleikkel és testvéreikkel, de történetük, múltjuk homályos, még a nevelőszülő sem tudja pontosan, honnan jöttek a gyerekek. A vérszerinti szülők munkanélküliek, jövedelmük alig van, nem tudni, miből élnek. Többedmagukkal laktak mindig, és nem is egy helyen. A gyerekek beszámolói szerint sok lakásban, házban megfordultak, volt, hogy éjszakánként vándorolt a család. Pontosan azt sem lehet tudni, hányan voltak testvérek, Misi gyakran mesél egy Milán nevű kis kistestvérükről, aki vízbe fulladt. Misi családrajzain is nagy a tömeg, legalább tíz embert rajzol, megnevezni nem mindenkit tud. A gyerekek vidéken gyakran éheztek, fáztak, mindig szüleikkel voltak, azok mindenhová vitték őket magukkal, kocsmába, éjjel barátokhoz stb. Misi nevelőanyjának is, az iskolában is gyakran meséli, hogy őt az édesanyja nem szerette, mindig részeg volt, hogy az ő édesanyja kurva, jobb is, hogy már nem velük élnek. Elmondása szerint nem szívesen találkozik a szülőkkel, mert azok nem szeretik őt és húgát, többször meg is verték őket korábban, és nem adtak nekik enni. Nehéz olykor megítélni, mi az, ami Misi történeteiben valós, és mi az, amit egy felnőttől hallott és vett át… Mindenesetre tény, hogy a gyerekek nem jártak óvodába, ezt jelezték a gyámhatóság felé, majd amikor kiderült, hogy milyen körülmények között élnek, a hat- és hétéves gyerekeket azonnal kiemelték a családjukból. Először átmenetileg gyermekotthonba kerültek, majd hamarosan hivatásos nevelőszülőhöz Budapestre, messze eredeti lakóhelyüktől. Misi ekkor már tanköteles korú volt, így nem kerülhetett óvodába, rögtön iskolába került. A szakértői bizottság jelölt ki számára egy sni-s gyerekeket integráló általános iskolát.
Misit egy pszichiáterhez is elvitte nevelőanyja, akit azon a szervezeten keresztül ismert meg, ahol nevelőszülőnek képezték. A pszichiáter az első alkalommal rögtön gyógyszeres terápiát ajánlott. Azóta Misi kétféle gyógyszert szed figyelemhiányos hiperaktivitás-zavara miatt. Amikor a nevelőanya reggel a gyógyszert elfelejti beadni Misinek, a gyermek szétszórt, vad, pörög. Délben is kap egy fél tablettát Misi, ha ezt nem kapja meg a tanítótól, akkor délután már képtelen figyelni, fegyelmezni magát. Ilyenkor többször beront az én szobámba is, szinte őrjöng, többször nekimegy az ajtónak a visszautasításom hallatán.
A nevelőanya (Erzsébet) arról számol be, hogy otthon a gyerekek nagyon szófogadóak, kedvesek, hálásak, szeretik „nagytestvérüket”, aki a nevelőanya hetedikes nagyfia. Erzsébet szigorú anya, ezt a nagyfiú volt osztályfőnökétől is hallottam, sokat vár a nagyfiától, aki ugyanakkor képtelen neki megfelelni, mert nem olyan jó képességű, mint ahogy azt az anya gondolja. Így a fiú nagyon szorongó, önbizalom-hiányos, az osztályában lenézték, csúfolták strébersége miatt. A fiú ötödikes koráig ugyanebbe az általános iskolába járt, de az anya az itt kapott rossz jegyek miatt másik iskolába vitte, mondván, itt nem szeretik gyermekét.
Erzsébettel igen nehéz kommunikálni. Saját fiára nagyon büszke, sikeres, fantasztikus gyereknek tartja, ugyanakkor kis neveltjeit leírja, ahogyan a szüleiket is. Ugyanazokat a kifejezéseket, szófordulatokat hallom tőle, amiket Misi is használ, amikor saját szüleiről, múltjáról mesél. Otthon szigorú rendszer van, a gyerekeket vallásos szellemben neveli. Ez később Misi beszédében is többször kitűnik, olykor mintha mindent azért szeretne jól csinálni, hogy „a Jóistenkének tetsszen”. Ahogyan telik az idő, Misi egyre többet mesél Istenről, egyre több dolgot magyaráz Isten akaratával. Felelősséget tetteiért nem vállal, mindennek külső akaratot tulajdonít. Saját szülei nyomorúságos helyzetét is ezzel magyarázza, és saját és testvére „kiemelkedésének” hátterében is Isten akarata van. Természetesen ebben nem talál kivetnivalót a nevelőanya, hiszen ő maga Jehova tanúja, és a gyerekek is ebben a szellemiségben neveli. Mindezt magánügynek tartja, és felháborodik, amikor a tanítók elmesélik, hogy a gyermek másról sem tud lassan beszélni az iskolában, és emiatt közösítik ki a társai… Ezzel a felháborodással jön be hozzám is, hiszen én már többször meghallgattam, valahol szövetségest lát bennem. Szeretne megerősítést abban, hogy a gyerekek rossz tanítóknál vannak. (Mindketten elsősök, de külön osztályba járnak.) Az a kívánsága, hogy a „rosszat akaró” tanítóktól elkerüljenek a gyerekek, ám ez nem lehetséges, hiszen csak három osztály van az évfolyamon, és akkor egy osztályba kellene hogy járjanak a gyerekek, amit senki nem tartana jónak. Ahogyan az osztályváltást sem. Az anya csalódottan távozik.
A következő tanévben a gyerekek már nincsenek az iskolában: Misi – annak ellenére, hogy papírja szerint integrálható – jelenleg egy „kisegítő iskolában” tanul, Marika pedig egy olyan iskolában, ahová javarészt olyan gyerekek járnak, akik a többi kerületi iskolából „kiszorultak”, mert súlyos magatartászavarosak többek között…
(iskolai pszichológus)
Az oktataskepzes.tka.hu honlapon sütiket (cookie-kat) használunk a jobb felhasználói élmény érdekében. A böngészés folytatásával Ön jóváhagyja a sütik használatát. Tudjon meg többet »