A család hét évvel ezelőtt – egy rendőrségi jelzésre indult védelembe vételi eljárást követően – került látókörünkbe. Az édesanya ugyanis jogosítvány nélkül vezetett autót, balesetet okozott, a kocsiban pedig benne ült a két kiskorú gyermek, Nándor és Mihály. A családgondozó ekkor kereste fel a családot az otthonában, akik nem zárkóztak el a kapcsolatfelvétel elől. Pár hónapja költöztek a kerületbe, korábban az anya a két fiúval, lakhatási problémák miatt, félévig anyaotthonban élt. Az apa ezalatt rokonoknál lakott. Jelenlegi lakhelyüket az apa egy ismeretség által szerezte. A családi ház, amelybe beköltöztek egy idős hölgy tulajdona, akivel a család életjáradéki szerződést kötött. A szerződés körül azonban egyre több „furcsaság” merült föl, egy idő után már a tulajdonossal sem lehetett találkozni, és felmerült annak a gyanúja, hogy a szerződés nem „jogtiszta”.
Az alacsony iskolai végzettségű, népes családból származó szülők – roma hagyományoknak megfelelően – fiatalon egybekeltek, hivatalosan nem házasodtak össze. Együtt nevelték az apa előző kapcsolatából született Mihályt, akit a szülőanyja magára hagyott, és az egy évvel később napvilágot látott közös gyermeküket, Nándort. Mihállyal édesanyja nem tart kapcsolatot, a gyermek úgy tudja, hogy az apa élettársa a valódi anyukája. A szülők alkalmi munkákat végeznek, emellett értenek ahhoz is, hogyan lehet az önkormányzati segélyezési rendszer lehetőségeit ötvözni a különböző segítő szervezetek adományaival.
A külvilág felé azt közvetítik, hogy következetes szülők, a tetteknek, cselekedeteknek következményeik vannak, és otthon sincsenek elengedve a dolgok. Ők maguk azonban egy teljesen más értékrend szerint élnek, a gyerekek is ebben szocializálódtak. Ez a különbség már az óvodában kiütközött, ahol számos konfliktus adódott a gyermekek magatartásából, társaikhoz való viszonyulásból, illetve a szülők problémahárításából. A szülők a Hit Gyülekezet aktív tagjai, a beszélgetések során folyamatosan utalnak arra, hogy gyermekeiket e szellemiségben és értékrend alapján nevelik. Amikor az óvodában elkezdődtek a magatartási és viselkedési problémák, a szülők hitetlenkedve reagáltak, állították, hogy ők mindent megtesznek, gyermekeiket is vallásosan nevelik.
Az általános iskolát a két testvér a körzetileg illetékes, egy főleg roma gyerekek által látogatott iskolában kezdte meg – ráadásul ugyanabban az osztályban. Mihály beszédfogyatékossága miatt ugyanis év vesztes lett. Az, hogy a testvérek egy osztályba kerültek, negatív irányba befolyásolta az iskolai előmenetelüket. A két fiú – de főként Nándor –, egymással véd- és dacszövetséget alkotva, hangadó vezéregyéniség lett. Azonnal támadtak, ha valamelyiküket bármilyen kritika érte. Magatartásukkal bomlasztották a közösséget, neveletlenek, szemtelenek, tiszteletlenek voltak a pedagógusokkal. Több osztálytársukat rendszeresen bántalmazták, előfordult, hogy iskolából hazafelé menet náluk idősebb diákokat is megfenyegettek. A problémákkal való szembesítéskor azonban meghazudtolták társaikat, tanáraikat, az iskola dolgozóit.
Az iskola vezetősége tehetetlennek érezte magát, egyre több szülő vitte el gyermekét az iskolából, mert nem érezték biztonságban őket. Az édesanyát bevonva több alkalommal próbáltak mindenki számára jó megoldást találni. Ő eleinte együttműködőnek tűnt, változásokra tett ígéretet, de néhány nap múlva meggondolta magát, és hazugsággal vádolta az iskolát. Mivel az iskolának két különálló épülete van, felmerült annak a lehetősége is, hogy Nándort és Mihályt külön osztályba helyezzék, de az édesanya, akinek időközben újabb gyermeke született, arra hivatkozott, hogy nem képes háromfelé vinni reggelente a gyermekeket.
A folyamatos agresszív magatartás miatt a gyámhivatal elrendelte Nándor és Mihály védelembe vételét, és mind a gyerekek, mind a szülők számára magatartási szabályokat írt elő. Amennyiben a védelembe vételkor előírt magatartási szabályokat nem tartják be, az a gyermekek családból való kiemelését vonja maga után. Több szülő készíttetett orvosi látleletet, miután gyermeküket Nándorék bántalmazták, néhányan rendőrségi feljelentést is tettek, ezért az iskola fegyelmi eljárást kezdeményezett. A fegyelmi tárgyaláson megjelentek Nándor és Mihály szülei, továbbá több olyan szülő, akinek gyermekét bántalmazták. Miután az igazgatónő ismertette a vádakat, Nándorék szülei ezt kikérték maguknak, felálltak és elmentek. Mivel a tanárok többsége szerint Nándor a hangadóbb, agresszívabb és gátlástalanabb, őt a legsúlyosabb fokozattal, iskolából való kizárással büntették. Mihály maradhatott az iskolában, számára meghatározott kedvezmények, juttatások (ünnepi rendezvényeken való részvétel, farsang, kirándulás, múzeumlátogatás stb.) megvonásával végződött a fegyelmi eljárás. (A jelenleg érvényben lévő törvény lehetővé teszi a tanköteles korú gyermek iskolából való kizárását, ha a tanuló kötelességeit vétkesen és súlyosan megszegi. Ebben az esetben a szülő köteles új iskolát keresni gyermeke számára, ha ez 15 napon belül nem oldódik meg, a kormányhivatal köteles másik iskolát kijelölni.)
A szülők állítólag kerestek új iskolát, de a gyakorlatban ezt nem tették meg. Áthidaló megoldásként, az iskola vezetőségének tanácsára, kérték Nándor magántanulóságát. Eleinte nem igazán érezték át a helyzet súlyosságát, de hosszas családgondozás eredményeképpen az anya megkereste a kormányhivatalt, és kérvényezte az iskolakijelölést. Jelenleg a gyermek a számára kijelölt iskolába jár, ahol ugyanazokkal a magatartási problémákkal küzd. A szülők továbbra sem értik, hogy miért jelent problémát gyermekük agresszív magatartása.
(szociális gondozó, gyermekjóléti szolgálat)
Az oktataskepzes.tka.hu honlapon sütiket (cookie-kat) használunk a jobb felhasználói élmény érdekében. A böngészés folytatásával Ön jóváhagyja a sütik használatát. Tudjon meg többet »