A majdnem 15 éves, ismeretségünk kezdetén hatodikos Péter (a negyedik és az ötödik osztályt ismételte) édesanyjával ketten élt egy rendezett, kis alapterületű albérletben. Péternek testvére nincs, édesapja akkoriban állítólag Olaszországban élt, de Péter több tanára is meg volt arról győződve, hogy valójában évek óta börtönben van.
A jó megjelenésű, jó képességű, de könnyen sodródó tanuló hamar az iskola feketebárányává vált. Könnyen kijött a sodrából, sokat káromkodott, gyakran voltak konfliktusai a tanáraival, az osztály- és iskolatársaival, de verekedésekbe csak ritkán keveredett. Ismerte saját és mások határait, és csak nagyon ritkán feszítette túl a húrt.
Magatartási problémái miatt két éven keresztül részesítettem iskolapszichológiai gondozásban. A foglalkozás megkezdését osztályfőnöke kérte, de az első év végétől Péter már magától jött a beszélgetésekre. Eleinte csak különböző agresszivitásokról számolt be, amelyekről nem lehetett eldönteni, hogy valóban megtörténtek-e, s ha igen, akkor valóban részt vett-e bennük, vagy csak másoktól hallotta. Egy idő után azonban, ezen a narratíván túllendülve, egyre többször osztott meg velem valódi lelki tartalmakat.
Édesapjával való viszonya, az iránta érzett hiány gyakran volt témája a beszélgetéseinknek. A fia születése óta Olaszországban élő férfi Péterrel kizárólag telefonon tartja a kapcsolatot, de erre is csak nagyon ritkán kerül sor. Gyakran éreztem úgy, hogy haragszik az édesapjára. Ambivalens volt ugyanakkor ez a viszony, Péter többször mesélte, hogy meg szeretné látogatni az apját Olaszországban, ám erről az édesanya hallani sem akar.
Péter úgy érezte, neki kell vinni a családban a férfi szerepet. Édesanyja nem tudott életkori fölényével élni, Péter szinte bármit megengedett magának otthon. Rendszeresen késve ért haza, édesanyja kérdéseire nem válaszolt, kéréseit nem teljesítette, dohányzott, káromkodott. Néha ugyanakkor elfogta a bűntudat, olyankor virággal és csokoládéval lepte meg édesanyját, aki valóban tanácstalannak és erőtlennek érezte magát fiával szemben, a nevelésében nem tudott következetes lenni. Ezt jelezte is, amikor találkoztunk.
Péter iskolai viselkedését nagyban meghatározta a szüleihez kapcsolódó ambivalens viszonya, az édesapa hiánya, az iránta érzett harag és vágy kettős megjelenése. A tanuló mind az iskolában, mind otthon olyan szerepet vett fel, olyan szereppel azonosult, amely valójában nem a sajátja. Otthon az alig ismert, csak emlékekben létező, elképzelt édesapával, az iskolában pedig a tipikus „rossz” tanulóval. A pszichológiai gondozáson ugyanakkor a kétéves együttműködés végére sikerült mindkét szerepből kilépnie, megmutatva ezzel az igazi arcát, amelyre azonban az iskola nem volt fogékony. Pétert már beskatulyázta a rendszer, tanárai és iskolatársai is csak a lázadót, az agresszívat látták benne, és ebben a viselkedésében erősítették meg.
A hetedik év közepén kilátásba helyeződött, hogy Péter találkozhat édesapjával. Az édesanya ugyanakkor minderről hallani sem akart, a fiú pedig nem akarta kockára tenni édesanyjával való kapcsolatát a találkozás miatt. A helyzetről az édesanyával nem tudtam beszélni, három egyeztetett időpontra sem jött el. A fiú és az apa ezzel együtt végül mégis találkozott, de annak mikéntjéről pontos információim nincsenek. Péterre a találkozás előtti és utáni hetekben rá se lehetett ismerni. Lelkileg alig volt jelen az iskolában, nem lehetett kapcsolatba kerülni vele, türelmetlenebbé és még inkább hirtelen haragúvá vált, mint korábban, a találkozásról pedig alig lehetett vele beszélni, annyit lehetett csak leszűrni, hogy csalódott.
Pétert komoly lelki trauma érte és komoly lelki terhet hordott egész életében. Részleteiről kizárólag velem tudott beszélni, a pszichológust ugyanakkor titoktartás köti, így csak vészhelyzetben tájékoztathatja a tanárokat, szülőket. Így, bár tudtam Péter viselkedésének, magatartási problémáinak hátteréről, tanárait csak türelemre biztatni tudtam. Péter jelen volt ugyan az iskolában, szinte alig voltak igazolatlan hiányzásai, de a rendszer lelkileg nem tudta őt az iskolában tartani, a jelzőrendszer képviselői nem tudtak összezárni mögötte.
A következő tanévet számomra ismeretlen okokból másik iskolában kezdte, így további életéről nem tudok.
(iskolai pszichológus)
Az oktataskepzes.tka.hu honlapon sütiket (cookie-kat) használunk a jobb felhasználói élmény érdekében. A böngészés folytatásával Ön jóváhagyja a sütik használatát. Tudjon meg többet »