Tamara hosszú, szőke hajú kislány, nagy kék szemekkel, nyúlánk, karcsú alkattal. Talpraesett, határozott, osztályában is vezéregyéniségnek számít.
Negyedik osztályos volt, amikor édesanyjával két alkalommal találkoztam, miután Tamival osztályfoglalkozásokon már megismerkedtem. Osztályfőnöke ajánlotta figyelmembe, mert szerinte a kislány nem jó úton haladt, a határokkal egy felnőtt-gyerek kapcsolatban egyáltalán nem volt tisztában, emellett folyamatosan opponált. A fejlesztőpedagógusa is ismerte a családot, Tamara 8. osztályos bátyját is (ő hiperaktív). Elmondása szerint a gyerekek lelkiállapota mindig attól függ, hogy apjuk milyen passzban van. Gyanították, hogy az apa az egész családon uralkodik. Erőszakos, agresszív emberként jellemezte mindenki, gyakran keveredett verekedésekbe.
Az anya kimért, rideg, távolságtartó nő benyomását kelti, tökéletes sminkje, frizurája is ezt sugallja. Mielőtt leül, a széket kissé távolabb húzza tőlem, és a konzultáció alatt igyekszik a tekintetemet kerülni. Kérdésemre, hogy miben segíthetek, hosszas magyarázkodásba kezd nagyfiáról, aki hiperaktív, és akivel már mindenfélét kipróbáltak, most is bejelentkeztek egy újfajta terápiára. Hosszan beszél „problémás” gyermekéről, végig mentegeti saját magát is, hiszen ő mindent megtesz, hogy a fiával ne legyenek gondok, mindenhová elmegy, mindent kipróbálnak, de nem lesz jobb. További beszélgetésünkből kiderül, hogy türelmetlenül egyik szakembertől a másikig mennek, de nagyon kevés helyen jelennek meg másodszorra is. Így történt velem is, csak találkozásunkkor ezt még nem tudtam. Az anya a felelősséget igyekszik hárítani, saját szerepéről a történetben nem is szeretne hallani. Látszólag együttműködik, ám gyermekei iskolai problémáiról nem vesz tudomást.
A legnagyobb ellenállásba akkor ütköztem, amikor a családról, négyükről próbáltam kérdezni. Annyit sikerült megtudnom, hogy a két gyermek két apától van, de a nevükből ez számomra is kitűnt. Minden egyéb információt visszatartott az anya, arról pedig, hogy esetleg az apával is találkoznék, hallani sem akart – ahogy ezt később az apa is visszautasította.
Ennek ellenére Tamara nagyon szeretett volna járni hozzám beszélgetni, ehhez a szülő is hozzájárult, így néhány alkalommal jöhetett. A kéréseimet visszautasította, miközben virágokat rajzolt, mandalát színezett, festett, beszélgettünk. Rengeteget kérdezett, mintegy vizsgáztatott, szavahihetőségemet, megbízhatóságomat tesztelte. Minden alkalommal kicsit komolyabb témákat sikerült előhozni, ám amikor a család jött szóba, száját összeharapta. Egyszer kibökte, hogy az anyukája szokta neki mondani, hogy nem kell az otthoni dolgokról beszélni az iskolában… Az otthoni életükről annyit tudtam, hogy a nagyfiú akarata ellenére Tamara sokszor az ő felügyeletére van bízva, hogy sokat vannak kettesben, de egyedül is gyakran van otthon. Olyankor tévét néz, ismerkedik az interneten. Idősebbnek állítja be magát, néhány kép van róla fent.
Hamarosan az osztályban egy osztályfőnöki órát az internetezés veszélyeinek szenteltünk, ahol Tamara konkrét példákkal, kérdésekkel lepett meg bennünket, igaz, kérdéseit feltételes módban fogalmazta meg, hogy „le ne bukjon”. Szülői értekezleten szintén téma volt a szülő felelőssége a témában. Természetesen nevek nélkül, de tudtuk, hogy sokan felügyelet nélkül böngésznek, leveleznek.
Tamara négy alkalommal jött el hozzám. Amikor az iskoláról kezdtünk el beszélni, mindig elterelte a szót, hiszen nagyon sokszor került összetűzésbe a tanárokkal. Sajnos a határokkal nagyon nehezen boldogultunk, amikor személyeskedő kérdéseire nem adtam választ, megsértődött, olykor felállt és visszament az osztályába, és napokig nem köszönt. Az időpontját üresen hagytam néhány hétig, mert volt, hogy következő alkalommal jött, és úgy folytattuk, mintha semmi sem történt volna.
Tavasszal a védőnő szűrést tartott az osztályban, és Tami hajában több élő tetűt is talált. Levelet küldött a szülőknek, ám otthon a lány nem mutatta meg. Amikor másnap iskolába jött, a tanító felhívta az anyát, aki védte gyermekét, közölte, hogy a kislány haját lekezelte, ezért jöhetett. Ám mivel továbbra is tetvek voltak Tami hajában, kérték az anyát, hogy fáradjon be és vigye haza gyermekét. Az anya nem ért rá, az apa jött be lányáért, őrjöngött, a folyosón ordítozott vele, hogy miért hazudik otthon, most neki kell megalázkodnia, magyarázkodnia a fél iskola előtt. Az osztályterembe is berontott, ahol kiabálva kereste a „tetűgazdát”, aki nem jött iskolába aznap. Így hazamentek, Tamara napokig nem jött iskolába. Később kiderült, hogy még aznap délután elszökött otthonról. Estére hazament, mert akivel találkozott, hazakísérte. – Nagyon nehezen, de bevallotta, hogy egy interneten megismert barátjával találkozott, aki 19 éves, és aki előtt 17 évesnek adta ki magát. A fiú, amikor meglátta, rögtön hazaküldte, ám Tami elsírta magát, így elkezdtek beszélgetni, és végül a fiú meggyőzte, hogy haza kell mennie.
Közben Tamara tanárainak írt sms-t is, megírta véleményét arról, hogy behívták az apját, és nem túl szép szavakkal illette őket.
Amikor újra mehetett iskolába, nem szólt hozzájuk, dacoskodott, a tanárok nem tudták, mit kezdjenek vele. Levitték az igazgatóhoz, aki elbeszélgetett vele, akinek Tami szintén elmondta véleményét a tanárairól. Aznap Tami igazgatói figyelmeztetéssel ment haza, újabb mocskolódó sms-ek mentek a tanítóknak, a szülők az iskolai behívásra nem mentek be. Végül a gyermekvédelmi felelős bevonásával indult egy jelzés a gyermekjóléti szolgálat felé, akik felvették a kapcsolatot a családdal, és akikkel szintén nem nagyon akartak együttműködni természetesen. Az apa végül bement az iskolaigazgatóhoz. Tami néhány napig nem jött iskolába, a facebookon terjesztett mindenfélét az iskolájáról, tanítóiról, osztálytársairól. Egy barátnője az osztályból melléállt. Amikor találkoztak, egy bevásárlóközpontban csavarogtak késő estig, több boltba bementek. Az egyik boltból kijőve Tamara egy csokit adott barátnőjének – mint kiderült, a boltból lopta. A kislányt is próbálta megfűzni, hogy menjenek vissza. Más alkalommal is előfordult, hogy Tami kihozott boltokból apróbb dolgokat. Végül egy drogériából kijövet buktak le, a biztonsági őr elkapta őket, hátravitte, értesítette a szülőket. Ott akkor az apa fel is pofozta a lányát. Néhány nap múlva Tamit átíratták egy másik iskolába. Ahonnan egy hónap múlva szintén el kellett jönnie, mert kiderült, hogy pedagógusa és osztálytársai táskájából is rendszeresen ellopott apróbb-nagyobb dolgokat…
Magántanuló lett, de legutóbb már egy egész éjszakára kimaradt otthonról, hajnalban rendőrök vitték haza. A szülők nem bírnak vele, kiderült az is, hogy az apa hullámzó idegállapota mögött pszichiátriai problémák vannak, gyógyszeres kezelés alatt áll. Az anyának korábban több öngyilkossági kísérlete is volt, mert párja többször bántalmazta.
Jelenleg rendszeresen kijár hozzájuk szociális szakember, megpróbál segíteni. Tamarát hetente többször elkíséri tanulócsoportba, illetve pszichodráma csoportba. Tamarát erre több felől kötelezték, nem szereti, mindenkinek rosszat mesél róla, sokszor meg sem szólal, nem működik együtt.
(iskolai pszichológus)
Az oktataskepzes.tka.hu honlapon sütiket (cookie-kat) használunk a jobb felhasználói élmény érdekében. A böngészés folytatásával Ön jóváhagyja a sütik használatát. Tudjon meg többet »