Romló osztályzatok

A gyenge tanulmányi eredmények okai és társadalmi hatásai 

A gyenge teljesítmény mögött sok esetben a tanuló társadalmi-gazdasági helyzete és abból fakadó nehézségek állnak, tehát azok a körülmények, amelyek nem tették lehetővé, hogy a tanuló kihozza magából a maximumot és teljesítse az iskolai követelményeket. Az alsó tagozaton meg nem szerezett tudás azonban a teljes életútra hatással van: az alapkompetenciák hiánya iskolai kudarcokra, motiválatlanságra és végül iskolai lemorzsolódásra predesztinál.  A középfokon jelentkező alapvető elmaradások pótlására már nem mindig mutatkozik lehetőség különösen akkor, ha a feszes tanterv erre nem biztosít lehetőséget. A leggyengébben teljesítő réteg jellemzően a szakiskolában jelenik meg, mivel annak presztízse a rendszerváltást követő évtizedekben különösen visszaesett. A probléma ezen a szinten már halmozódik: alapkompetenciák híján új tananyag elsajátítása, munkaerő-piaci követelményeknek való megfelelés aligha lehetséges, a tanuló pedig frusztrált és csalódott lesz, ami a magaviseletére is hatással van. A tapasztalatok szerint a leggyengébben teljesítők úgy maradnak benn ideig-óráig a rendszerben, hogy nem kapnak célzott támogatást, mert arra sokszor lehetőség sincs, hogy elmaradásaikat pótolják és esélyük legyen felzárkózni a kívánt szinthez. 

Rendszerszinten egyes iskolák veszik fel a gyűjtőiskola szerepet, így egy-egy intézményben koncentrálódik a legnagyobb elmaradással rendelkező, leginkább kudarcos és motiválatlan tanulók tömege. Európai tanulmányok is megerősítik, hogy nemcsak nálunk, hanem az Unió más országaiban is az alacsony társadalmi státuszú iskolák összességében lefelé húzzák az összteljesítményt. Ráadásul nagyon sok esetben a rossz tanulmányi eredmény más kisebbségi helyzettel is együtt jár, mint a roma vagy bevándorló származás, így ezen egyébként is kirekesztett rétegek további elszigetelődését idézi elő az iskolai kudarc. A rendszer ereje így nemhogy kompenzálná, de tovább erősíti ezeket a folyamatokat, miközben a benne dolgozó pedagógusok is kudarcélményekkel gazdagodnak és a szakmai kiégés útjára léphetnek.

Társadalmi szinten azért káros ez a gyakorlat, mert folyamatosan újratermeli azt a réteget, amelyik nagy eséllyel lemorzsolódó, majd iskolalehagyó lesz és végül munkanélküli helyzetben éli le élete jelentős részét. Az ő gyermekei pedig ebben nőnek fel, így szinte a születésüktől megpecsételődik a  sorsuk.  Ez rendszerszinten hatalmas kiesés a gazdaság számára miközben számos költséggel jár a szociális ellátó rendszer oldalán, emellett fokozza a társadalmi feszültségeket. Látszik tehát, hogy a gyenge tanulmányi eredmény valójában, sok esetben egy társadalmi tünet, amelyet a pedagógusokat támogató szektorközi együttműködéssel volna némileg orvosolható. 

További információként, szakirodalomért  töltse le  az alábbi összefoglalót!