Projektlépések

A CroCooS projekt szemléletmódja azon a meggyőződésen alapult, hogy a korai iskolaelhagyás olyan összetett jelenség, amely csak széles körű, szektorközi és horizontális együttműködéssel kezelhető. A terepen végzett kísérletek különböző módszerek és támogató eszközök iskolai tesztelése révén járultak hozzá az intézményi szintű korai jelzőrendszer kialakításához. Az értékelési folyamat és a monitoringjelentések alapján az eredmények teljes mértékben átláthatóak a fejlesztési lehetőségek megfogalmazásához a szakpolitikai ajánlásokban.

A projektmunka főbb lépései a következők voltak:

1. Az ismeretek átadásáért felelős partnerek által irányított tudásmegosztással és az egymástól való tanulással kezdődött. A partnerek előadást tartottak a saját országuk korai jelzőrendszeréről, az adatgyűjtésre helyezve a hangsúlyt és ezt összekapcsolva a  beavatkozási intézkedésekkel. Mindezt az összehasonlíthatóság érdekében ugyanilyen felépítésű országjelentésekben gyűjtötték össze.

2. A kutatás a kísérleti országokon kívül bevált gyakorlatokra, és azok korai iskolaelhagyás kezelését célzó gyakorlataira összpontosított. Ezenfelül áttekintették az európai szakpolitikákat és a tengerentúli kutatási eredményeket, emellett a kísérleti országokban a tanárok és az oktatási szakértők körén kívül is végeztek felmérést. Négy tanulmányútra került sor; Németországban (Berlinben és Potsdamban), Svédországban, Horvátországban és Portugáliában. A kutatás következtetéseit közérthető formában egy online tudástárban mutatták be, amely a projekt honlapján is elérhető.

3. A projekt első szakaszában összegyűjtött eredmények alapján a CroCooS projekt korai jelzőrendszerének módszertanát 1,5 év alatt 3 országban (Magyarországon, Szlovéniában, Szerbiában), 15 iskolában tesztelték. A pilot iskolákban és az 1. kategóriába tartozó kontrolliskolákban folytatott kísérleti tevékenységek kézzelfogható alátámasztásaként útmutató és eszköztár készült, továbbá mentorokat is kiválasztottak, akik a tanárok pilot iskolákon belüli munkájának támogatására irányuló képzésben részesültek. A 6 mentor (országonként 2) közötti ismeretmegosztás elősegítése érdekében a kísérlet vezető partnere két további műhelyfoglalkozást szervezett, a mentorok mentorai (2 fő) szupervíziós szerepet töltöttek be annak érdekében, hogy folyamatosan segítsék a mentorokat. A pilot iskolák számára nemzeti szinten PLA-kat szerveztek azzal a céllal, hogy tanuljanak egymástól és megosszák a tapasztalataikat.

4. A kísérleti folyamat főbb lépései:

• Felhívás közzététele az iskolák számára, amelyben meghatározták az iskolák jellemzőit, majd a pályázók közül véletlenszerűen választották ki az iskolákat.

• A kiválasztott iskolák 3-4 tagból álló, korai jelzőrendszerrel foglalkozó munkacsoportokat hoztak létre, ezek vezetői feleltek a kísérleti projekt iskolai megvalósításáért (az együttműködéshez a munkacsoport-vezető választotta ki a munkatársakat, akik közül egy személy a gyermekekkel való kapcsolattartásért lehetett felelős, illetve más felelősségi köröket is megoszthattak, az együttműködést azonban alapvetően nem a szerepek kiosztása jellemezte).

• A pilot iskolák útmutatót kaptak arról, hogy hogyan építsék ki a korai jelzőrendszert és  hozzáférést kaptak az online eszközökhöz; az 1. kategóriába tartozó kontrolliskolák ugyanezeket megkapták, de sem a mentorok személyes támogatásában, sem pénzügyi támogatásban nem részesültek. A 2. kategóriába tartozó kontrolliskolák nem kaptak támogatást, de részt vettek az értékelő űrlapok kitöltésében. A pilot iskoláknak mentorok segítettek azon intézményi célok megtalálásában, amelyekkel kiépíthették és működtethették a korai jelzőrendszert a kapott segédanyagok felhasználásával. A mentor elsődleges szerepe az volt, hogy az iskolai munkacsoportokat rávezesse az útmutatóban szereplő ajánlásokra és az eszközök használatára.

• A javasolt folyamat a veszélyeztetett diákok körének meghatározásával kezdődött, majd közülük kiválasztottak egy kis csoportot egyéni beavatkozás céljára. A korai jelzőrendszerrel foglalkozó iskolai munkacsoport feladata az volt, hogy végigkövesse a beavatkozások hatását, figyelemmel kísérje az újabb veszélyeztetett diákok megjelenését, és bizonyos fokig – hosszabb távon, nem pedig a projekt szakaszában – önreflexív módon tekintsen az elért eredményekre.

Az értékelő feladata a kísérlet értékelési módszertanának és az értékelés eredményeinek összefoglalása volt. A CroCooS záróbeszámolója   összegzi a projekt alapján levonható iskolai következtetéseket, a mentori jelentéseket és az értékelés megállapításait.

A kísérleti eredményeket és a beavatkozás során szerzett tapasztalatokat felhasználták a javasolt korai jelzőrendszer, az online útmutató és az eszköztár véglegesítéséhez, és azok nagymértékben hozzájárultak a szakpolitikai ajánlások összeállításához.

Széles körű és változatos formában biztosított ismeretterjesztésre   került sor a projekt teljes időtartama alatt (például kutatási eredményekkel foglalkozó tudásmegosztó fórumok, hírlevelek, cikkek, online sajtóközlemények és tevékenységek, valamint személyes események: műhelyfoglalkozások, konferenciákon tartott előadások, nemzetközi zárókonferencia, egymástól való tanulásra szánt műhelyfoglalkozások, zárókonferencia, szakértői értekezletek formájában). A projekt lezárását követően a tervek szerint utánkövetési tevékenységekre is sor kerül.

A projektirányítási folyamatok minőségbiztosításáról önértékelés, elégedettség-felmérések és külső értékelések formájában gondoskodtunk. A 7 személyes partnertalálkozó során minden megvalósult tevékenység bemutatására, értékelésére és megvitatására sor került, ezenfelül a Skype-on tartott számos tematikus értekezlet rendkívül hasznosnak bizonyult a további lépések és lehetőségek megvitatásához.