A probléma mértéke
Van-e információnk az okokról? Kirajzolódik-e valamilyen minta az iskolaelhagyás, lemorzsolódás kapcsán?
Eddig mit tettünk? Mi működött és mi nem?
Az erőforrások elemzése
A helyzetelemzés a célmeghatározás után következik. Annak érdekében, hogy a tervben áthidaljuk a szakadékot a kívánt jövő és a jelen helyzet között, tudnunk kell, hogy hol vagyunk a víziónkhoz képest.
Az adatok, számok nem beszélnek önmagukért. Információvá kell őket konvertálni (az adatokat értelmezni kell). Az adatok csoportosítása után lehet őket értelmezni, és meg kell találni köztük a kapcsolatot. Ez azt jelenti, hogy semmilyen tervezés nem lehetséges, ha nem rendelkezünk konkrét számokkal a lemorzsolódókról vagy a korai iskolaelhagyókról. Mintákat kell találnunk a viselkedésükben, vagy a szociokulturális hátterükben stb. annak érdekében, hogy bizonyos potenciálisan veszélyeztetett csoportokat a jövőben azonosítani tudjunk.
A korai jelzőrendszer kialakításának és működtetésének fő célja, hogy rendszerszerű megközelítést ajánljon a korai iskolaelhagyással, lemorzsolódással veszélyeztetett tanulók azonosítására. A veszélyeztetettségnek számos jele van, ahogy a lemorzsolódásnak is számtalan oka lehet, ezek mind egyéni sajátossággal bírnak. Ugyanakkor a legtöbb általános jel figyelemmel kísérhető, és a szisztematikus megfigyelés segíthet azonosítani a veszélyeztetett tanulói csoportokat.
A CroCooS projektben szakirodalmi elemzés során feltérképeztük a legtipikusabb figyelmeztető jeleket, amelyek használhatók a potenciális lemorzsolódó diákok azonosítására. A nemzetközi szakirodalom alapján azonosított hat figyelmeztető jel keretet ajánl a diákokkal kapcsolatos adatgyűjtéshez.
Egyetlen figyelmeztető jel jelenléte nagy valószínűséggel nem elég ahhoz, hogy kijelenthessük, a diák potenciális lemorzsolódó. Például az mulasztott órák növekvő száma a többi jel nélkül még nem feltétlenül jelez veszélyt, állhat mögötte például egy sportbaleset is. Meggyőződésünk, hogy legalább 3 jelnek kell jelen lennie ahhoz, hogy kijelenthessük: beavatkozásra van szükség.
A 6 figyelmeztető jel, amire ajánlott figyelni:
I. Az iskolai dokumentumokban is megtalálható figyelmeztető jelek:
II. A viselkedéshez köthető jelek:
Az első csoportba tartozó jelek inkább kvantitatív, míg a második csoportba tartozó jelek inkább kvalitatív jellegűek. A CroCooS projekt keretében kialakított Eszköztár valamennyi jel felismeréséhez tartalmaz gyakorlati eszközöket. A nagyobb iskoláknak különösen ajánlott, hogy alakítsanak ki egy rendszeresen karbantartott adatbázist annak érdekében, hogy nyomon követhessék a diákokat és azonosíthassák a veszélyeztetett diákokat. Kisebb intézmények megoldhatják a diákok nyomon követését munkatársi megbeszélésekkel és kisebb statisztikával is.
Ki kell emelni, hogy a szűrés nem egyszeri esemény, hanem egy folyamat. Ha az iskola csak a középiskola első évfolyamán (többnyire a 9. évfolyamon) szűri a diákokat, az eredményeikből nem lehet tendenciát kimutatni.
A szűrést ajánlott folyamatnak tekinteni. A veszélyeztetett diákok különböző figyelmeztető jelzései általában nem egyszerre mutatkoznak meg, hanem eltérő időpontokban. Amikor a figyelmeztető jelek száma eléri a kritikus küszöböt (a mi esetünkben ez a három), az iskolai év közepén a korai jelző team megszólaltatja a vészcsengőt és intézkedik, olyan gyorsan, amennyire csak lehet, és annyi ideig, ameddig erre szükség van.
A hat figyelmeztető jel mellett lehet számtalan egyéb jel, amelyekről az iskolák eldönthetik, hogy szintén figyelemfelhívó jelzésnek tekintik-e. Az alábbi felsorolás egy lista a lehetséges egyéb jelekről. A lista nem teljes, és a helyi sajátosságokhoz ajánlott igazítani:
Fontos hangsúlyozni azt, hogy ezek az adatok nem árulják el nekünk az okokat. Tipikusan a két adat közti korreláció azt jelenti, hogy ezek együtt járnak: ha az egyik jelen van, illetve növekszik, akkor valószínűleg a másik is. De ez nem jelenti azt, hogy az egyik az oka lenne a másiknak. A figyelmeztető jelek jelek, és nem okok. Hogy egy példát említsünk: a csökkenő teljesítménynek számtalan oka lehet, egy felbomlott kapcsolattól a látás romlásáig, vagy a családi krízistől a tanulási problémákig, esetleg egy új tanárral való konfliktusig.
Az okok mindig különböző elrendezésben jelennek meg és egyénenként különbözőek. Lehetnek azonban az okoknak mintái, amelyeket azonosítani lehet. Csak néhányat említsünk: az unalom az osztályban kapcsolódhat egy tárgyhoz, egy tanárhoz vagy a hét egy napjához. Az erőszakoskodás kapcsolódhat több osztályhoz vagy évfolyamhoz. Az igazolatlan hiányzás gyakrabban előfordulhat az év bizonyos hónapjaiban.
Nagyon fontos leltárt készíteni a lemorzsolódás vonatkozásában eddig megtett intézkedésekről, hogy a tanárok megalapozottan dönthessenek arról, mi működött eddig és mi nem, mi az, amit folytatni kell, és mi az, amit abba kell hagyni.
A sikeres és a kevésbé sikeres intézkedések azonosítása elkerülhetetlen és szerves részét képezik a helyzet elemzésének.
Az erőforrások elemzését a helyzetelemzés közben ajánlott elvégezni, ugyanakkor időről időre felülvizsgálandó, mert ahhoz, hogy a cselekvési terv eredményes legyen, változtatni kell a szükséges forrásokon, és a források hiánya vagy bősége befolyásolja a célokat, amiket az iskola kitűzött.
Mindazonáltal, források mindig lesznek. Használatuk, legalábbis bizonyos mértékig, függ a prioritásoktól és az iskolavezetőség döntésétől.
A források csoportosíthatók emberi, fizikai és pénzügyi források szerint. Az iskola abban a speciális helyzetben van, hogy a legtöbb forrást szigorúan szabályozza a jogi környezet és a fenntartó. Ez azt jelenti, hogy az iskoláknak azokat a forrásokat kell használniuk, amelyekkel már rendelkeznek.
Az emberi forrásokhoz tartozik a személyzet kapacitása (időbeli), készségei és attitűdjei. A „személyzet” szót használjuk, mert nemcsak tanárok kapcsolódhatnak be a korai jelzőrendszer kiépítésének folyamatába. Az iskolavezetésnek dönteni kell, hogy mennyi időt biztosítanak a személyzet idejéből a korai jelzőrendszer fejlesztésére vagy működtetésére. Szükséges egy leltárt is készíteniük a szervezeti vagy személyes kompetenciákról, arról, hogy melyek érhetők el és melyek hiányoznak, esetleg külső források bevonásával pótolhatók (szakértők, önkéntesek, intézményi partnerek).
Annak érdekében, hogy támogassuk az iskolákat a korai jelzőrendszer kiépítésében, a CroCooS projekt keretében egy Eszköztár készült. Az Eszköztárban szereplő eszközök szintén segítik a különböző szükséges kompetenciák fejlesztését.
Az iskola fizikai környezete többnyire adott körülmény. A korai jelzőrendszer működtetésének általában nincs szüksége kiterjedt fizikai térre vagy felszerelésre, de a korai jelző teamnek szüksége van egy helyre, ahol találkoznak a team tagok, egy megfelelő helyre is, hogy egyszemélyes vagy csoportos interjúkat készítsenek, vagy ahol találkoznak külső szakértőkkel és a szülőkkel. Ajánlott, hogy legyen erre a célra egy olyan tér, amely kevésbé formális és komfortosabb, mint egy hatalmas osztályterem. Szükség van számítógép kapacitásra is, amelyen a tanulók adatait tárolják, és amely biztonságos adatvédelmi szempontból.
Ajánlott listát készíteni azokról a potenciális külső forrásokról, amelyek a korai jelzőrendszer fejlesztésének vagy működtetésének bármelyik fázisában igénybe vehetők. A lista tartalmazhat személyeket vagy szervezeteket, de szervezetek esetén ajánlott a kontaktszemélyek listázása is. A cél, hogy a korai jelzőrendszert a külső és belső források használatának megfelelő egyensúlyával olyan hatékonnyá tegyük, amennyire lehetséges.
Ha közvetlenül a diákokkal kezdődik a munka, hasonló vagy azonos kérdéseket fogalmazhatunk meg és szükséges a tevékenységeket is azonos sorrendbe illeszthetjük. A pedagógus mondhatja, hogy ismeri a helyzetet, minden a fejében van, minek töltené az időt mindezek lejegyzésével? A helyzet az, hogy az feljegyzés nem csak egyetlen tanár számára készül, hanem a team tagoknak is szükségük van rá, esetenként még az iskolán kívüli szereplőknek is. Ezáltal olyan információkat lehet megosztani, amit egyes kollégák addig nem ismertek, és hasonlóan, olyan információkhoz jutni, amiről addig csak más kollégának volt tudomása. Általánosságban elmondható, hogy semmi olyat nem kell írásban rögzíteni, amit mindenki tud, de minden információt le kell írni, amit valamelyik érdekelt fél nem ismer.
Az erőforrás elemzés különösen fontos. Rendelkezik a pedagógus valamennyi szükséges kompetenciával? De csak egy helyzetelemzést követően tud a pedagógus a pszichológussal beszélni az ügyről. A tanároknak konkrét kérdéseket kell megfogalmazniuk és konkrét szakmai segítséget kérni, nem pusztán odafordulni a szakemberhez: mit csináljak ezzel a diákkal? Vagy még rosszabb esetben azt várni a pszichológustól, hogy „javítsa meg” a gyereket.
Az oktataskepzes.tka.hu honlapon sütiket (cookie-kat) használunk a jobb felhasználói élmény érdekében. A böngészés folytatásával Ön jóváhagyja a sütik használatát. Tudjon meg többet »