A beavatkozás azokat a tevékenységeket jelöli, melyek fő célja, hogy segítse a potenciális korai iskolaelhagyó diákokat. A három különböző figyelmeztető jellel azonosított diákok esetében maguk a figyelmeztető jelek is eltérőek. Mivel az egyéni helyzetek is különbözőek, nagyon valószínűtlen, hogy találni lehet minden esetre alkalmas, egységes megoldást. Aranyszabály, hogy egy jelnek vagy jelenségnek nemcsak egy oka lehet. Minden egyes beavatkozást minden egyes tanuló esetében az egyénre kell szabni.
A beavatkozások nemcsak a tanulókra fókuszálnak. Az okokat sokszor a tanárban vagy tanárok egy csoportjában, tanítási módszerükben vagy filozófiájukban, esetlegy az iskolai szintű strukturális hiányosságokban találjuk meg.
Ha egy ok, illetve okok csoportja iskolai (strukturális) szinten tapasztalható, általában egyszerű intézkedésekkel kezelhető. Rendszeres az igazolatlan hiányzás azon diákok csoportjában, akik másik településen élnek; a mulasztások pedig legtöbbször az első reggeli órákra esnek. Ebben az esetben a team észreveheti, hogy a buszmenetrend nincs összehangban az iskolai órarenddel. A diákok vagy egy órával előbb már az iskolában vannak, vagy nem érnek be az első órára. A probléma kezelésére az egyik út lehet a diákok meggyőzése arról, hogy keljenek fel egy órával korábban és töltsenek több időt az iskola aulájában – de azok, akik próbálkoztak már ilyesmivel, tudják, hogy ez lehetetlen vállalkozás lenne.
Iskolai szintű beavatkozás lehet:
A történet üzenete az, hogy időnként az iskolai működést kell a diákokhoz igazítani, és ez segít a probléma megoldásában.
Hasonló eset a „viselkedési problémák” kérdése, ami az iskolai szabályok megsértéséből fakad. Nyilvánvaló, hogy minél több a szabály, annál több a szabályszegés. Kevesebb szabály – kevesebb lehetőség, hogy áthágják őket. Ajánlott minden intézménynek az iskolai szabályok évenkénti ellenőrzése. A szabályoknak összhangban kell lenniük az iskola értékeivel. Ha a szabályok felülvizsgálatakor olyat találunk köztük, amelyek nem harmonizálnak a közösen elfogadott értékekkel, hagyjuk el azokat! Az iskolának kevés, de szigorúan betartatott szabálya legyen, hogy könnyebbé tegyék mindenki életét.
A beavatkozás következő szintje a személyzeti szint. Ismét, személyzetről beszélünk, nem csupán tanárokról. Az irodai személyzet, a technikai munkások, a takarító személyzet stb., is kapcsolatba kerülnek a diákokkal, így az ő viselkedésük is hat a rájuk. Nekik is meg kell érteniük ennek a felelősségét és azonosulniuk kell az iskola közös értékeivel.
A korai jelző team egy állandó csoport, amelyik felelős a korai jelzőrendszer működtetéséért az iskolában. Ez a csoport a beavatkozás minden szintjén tevékenykedik.
A team feladatai:
Fontos iskolai szintű tevékenység kialakítani a partneri hálózatot, összegyűjteni a lehetséges külső forrásokat. Számos szervezet, illetve intézmény létezik, amelyek kapcsolatban állnak vagy állhatnának a veszélyeztetett fiatalokkal, a családjukkal, vagy a szociális környezetükkel. A releváns hatóságok általában hivatalokba szerveződnek, minden hivatal rendelkezik egy-egy kizárólagos feladatterülettel. Még ha minden jól működik is a hivatali szerveződésű rendszerben, akkor is állandó koordinációra van szükség a szociális, jóléti, egészségügyi, oktatási, nem kormányzati szervezetek között, amely a koordinációs feladatok nem mindig világosak.
Nem a korai jelző team feladata, hogy a hivatalos szervek szervezetfejlesztési problémáit megoldja. Azonban az iskola, amely főleg a tanulókkal áll kapcsolatban, gondjaiba veheti az esetet, felelősséget vállalhat az egyénért. Ha az iskola erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy azonosítsa a veszélyeztetett diákokat, elősegítheti azt is, hogy létrejöjjön a különböző szervezetek szakembereiből álló hálózat a diák körül, amelyben együtt biztosítanak komplex segítséget a számára addig, ameddig erre szüksége van. Egy tanár, egy pszichológus, egy szociális rendszer ügyintézője és egy családterapeuta közösen, egymással kommunikálva jobb eredményt érhetnek el, mint ha a különböző szervezetek egymással párhuzamosan végeznék lelkiismeretesen a maguk feladatát.
Tervezhető személyzeti szintű intézkedés arra az esetre is, amikor az okokat vizsgálva kiderül, hogy egyes figyelmeztető jelek egy vagy több tanárhoz, tantárgyhoz kapcsolódnak. Nyilvánvalóan a tanáré a felelősség, amikor az osztály harmada megbukik matematikából. A tanár érvelhet azzal, hogy a diákok kevés tudással érkeztek az általános iskolából és nem tudnak semmit, ráadásul motiválatlanok és arrogánsak, de a buktatás segít a felsoroltak bármelyikén? Az évismétlés felkészültebbé teszi őket matematikából vagy motiváltabbak lesznek? Megváltoztathatja ez a tanulók attitűdjét és udvariasabbak, meghunyászkodóbbak lesznek? Ekkor jön a következő kérdés: „És akkor most mi legyen?” A problémák megoldása érdekében valamennyi érzékeny, szakmai megbeszélés ezzel az egyszerű kérdéssel kezdődik.
Nyilvánvalóan nincs egyetlen és egyszerű válasz a kérdésre: „És akkor most mi legyen?” és nincs azonnali megoldás sem. Tárgyak, tantárgycsoportok munkaközösségi megbeszélésein és az azonos osztályt tanító tanárok feltárhatnak sikeres módszereket vagy viselkedésmódokat (Mi működött nálam ennél a gyereknél?). Az ilyen célzott megbeszélést nem könnyű összehívni és irányítani. A korai jelző team egyik tagjának kell facilitálnia a tanácskozást, aki megérti, hogy annak a tanárnak, akinek a diákjai megbuknak matematikából, nagyon nehéz ezért nem őket hibáztatni, hanem helyette önmagának feltenni a kérdést: akkor most mi legyen? Egy ilyen esetnek az is lehet az üzenete, hogy a tanár nem tud megbirkózni egy tanítási problémával. – Ha ez is a helyzet, ezt más tanárok előtt nagyon nehéz elismerni. Éppen ezért a facilitátor feladata, hogy ítélkezés nélkül megmagyarázza a körülményeket és megkérdezze a többi tanárt, hogy náluk mi működött ennél a diákcsoportnál, vagy a matematika tanításánál. Beszélhetnek a saját tapasztalataikról. Az iskolavezetés felelőssége, hogy valamilyen terv szülessen, és valami történjen, mert a helyzet nem maradhat változatlan.
A fentiekből kitűnik, hogy rendszerszintű nézőpontból a tanári szint valójában a diákok szintje is. A diákok szintje pedig mindig egyéni, amelyet fő lépéseiben egyéni fejlődési folyamatként írhatunk le.
Mit tehetünk, ha azonosítottunk egy lemorzsolódással veszélyeztetett diákot? Mivel a veszélyeztetettség mögötti okok minden esetben egyediek, a beavatkozásnak is a személyre fókuszálónak kell lennie. Tehát egyéni fejlődési folyamatot ajánlott elindítani és megvalósítani. A folyamat középpontjában minden esetben a diák áll, az ő szükségleteivel és erősségeivel. Soha nem hatékony az, ha a személyes fejlesztés során a gyengeségekre vagy a problémákra fókuszálunk.
A diákok csak olyan személyekkel működnek együtt, akikben megbíznak. Először tehát meg kell találni az iskolában azt a bizalomszemélyt, aki az esetfelelős lesz. Nem biztos, hogy ez a bizalomszemély az osztályfőnök lesz, inkább az a személy az iskola dolgozói közül, akivel a diák bizalmi kapcsolatban áll. Az esetfelelős szervezi meg az ideiglenes fejlesztő teamet. A fejlesztő team olyan személyekből áll, akik a diák szemszögéből nézve potenciális támogatók lehetnek. Így pl. a szülők, hozzátartozók, tanárok, iskolapszichológus, osztálytársak, iskolán kívüli szakértők, gyermekvédelmi felelős, családgondozó, addiktológus stb. A fejlesztő team a felelős a diák egyéni fejlődési folyamatáért. A fejlesztő team tagjai addig dolgoznak együtt, amíg nem érik el azokat a kitűzött célokat, amelyeket az Egyéni Fejlődési Tervben (EFT) meghatároztak.
Az EFT összeállítására egy olyan team megbeszélés alkalmával kerül sor, amelyen minden olyan személy részt vesz, aki érintett az adott diák fejlesztésének folyamatában és/vagy az aktuálisan felmerült diákkal kapcsolatos problémában. Az EFT az egyéni fejlesztés folyamatának dokumentuma. A személyiségfejlesztés alapja, hogy a tanuló csak az éppen aktuális egyéni fejlettségi szintjének megfelelő tevékenységeket tudja elvégezni, tehát a külső hatások a megfelelő belső fejlettségi szakaszban érjék őt. Az egyéni fejlesztés olyan tevékenység, amelynek során úgy avatkozunk be a fiatal fejlődési menetébe, hogy a külső környezeti feltételek és elvárások a tanuló egyéni sajátosságaihoz, fejlődési folyamatához igazítottak legyenek.
A fejlesztés következetes megvalósításának alapját a fejlesztő team által összeállított, időszakonként újragondolt, értékelt és újratervezett egyéni fejlődési terv adja.
Az egyéni fejlődési terv készítésének a kulcspontjai:
Szükséges, hogy a fejlesztő team az EFT-t a fejlődési folyamat időtartamától függően, periódusonként értékelje és újratervezze. Mivel a beavatkozások tervezése és a fejlődés értékelése egy folyamat része, ezért elengedhetetlen, hogy a tapasztalatokat megosszuk a diákkal és szüleivel is, és velük együtt tervezzük újra. Ebben a folyamatban válhat a diák felelőssé saját fejlődéséért, mert az érintettek is aktív részesei az addig történtek összefoglalásának, lejegyzetelésének, a fejlesztendő területek és elvégzendő feladatok meghatározásának, amit aláírásukkal is vállalnak.
Az egyéni fejlődési folyamat során az esetfelelős / bizalomszemély segítő kapcsolatot épít ki és tart fenn a diákkal. Erősen ajánlott heti rendszerességgel segítő beszélgetést tartani. A segítő kapcsolat és a fejlődési folyamat irányítása és támogatása a fejlesztő tagok részvételével, rendszeres esetmegbeszélésekkel történik. Az esetmegbeszélés célja, hogy a teamtagok együtt tekintsék át az esetkezelés folyamatát, és támogassák az esetfelelőst személyes érzelmei értelmezésében és/vagy egy-egy probléma kreatív megoldásához ötleteket kínáljanak.
Ahogy korábban már szó volt róla, a tanárok szeretik ezzel a lépéssel kezdeni a korai jelzőrendszer kialakítását, amivel nincs is probléma. Mégis ezt a lépést még nagyon korlátozott szinten is formalizálni kell, hogy ne egy elszigetelt élmény, de tégla legyen a rendszer kiépítésében.
Az oktataskepzes.tka.hu honlapon sütiket (cookie-kat) használunk a jobb felhasználói élmény érdekében. A böngészés folytatásával Ön jóváhagyja a sütik használatát. Tudjon meg többet »