2.7. Korrekciók, javítások

• Szükséges-e valamit megváltoztatni az iskola filozófiájában vagy stratégiájában?
• Érvényesek-e még a céljaink, vagy felül kell-e vizsgálnunk azokat?
• Változott-e a helyzet a korai iskolaelhagyás vagy a lemorzsolódás terén?
• Van-e tervünk a korai jelzőrendszer erősségeinek megőrzésére és gyengeségeinek megszüntetésére?
• Tettünk-e azért hogy fejlődjünk és beszámoltunk-e róluk?
• Készen állunk arra, hogy ismét a cselekedjünk?

A korai jelzőrendszer szisztematikus működéséhez szükség van a periodikus felülvizsgálatra. A rendszer értékelésének minden szakaszban ki kell térnie vagy a kezdetektől, vagy az utolsó értékeléstől számítva a tevékenységek teljes felülvizsgálatára.

Az intézményi szinten célszerű áttekinteni a célokat és a filozófiát, az iskola közös értékeit.. Nem egészséges egy szervezetnél évente megváltoztatni a hosszú távú stratégiai célokat, a filozófiát vagy az értékeket, de mivel a nevelésügy rendkívüli módon kiszolgáltatott a politikai változásoknak, szükséges lehet. Ugyanakkor javasolt csak kiigazításokat tenni és nem teljesen megváltoztatni a stratégiai gondolkodást, mert ez biztonságérzetet ad a személyzetnek és a diákoknak is.

Ismét hangsúlyozzuk, hogy jobb, ha kiigazításokat teszünk, mintha hirtelen változtatunk. Ha valami nem működik jól, inkább sorozatos kiigazítások útján változtassunk, mint hogy teljesen elvessük az addigiakat valami gyökeresen újért (ami lehet, hogy szintén sikertelen lesz).

A legfontosabb a visszatekintés minden egyes beavatkozás végén. A reflektív fázisban a korai jelző team felülvizsgálhatja, hogy mi működött jól és hatékonyan, illetve mit szükséges máshogy elvégezni a következő alkalommal. Az értékelésnek mindig a jövőbe kell tekintenie. Ha arról szól a kommunikáció, hogy mit kellett volna tenni, ez maga után vonja a bűnbakkeresést, és oda vezet, hogy a személyzet tagjai egymást hibáztatják és megpróbálják kideríteni, hogy ki hibázott. A múltat nem lehet megváltoztatni, de tudunk tervezni jövőbeli tevékenységeket. 

A ciklus végén, áttekintve a korai jelzőrendszert és annak elemeit, egy új, továbbfejlesztett ciklus kezdődhet. Ez biztosítja a bevezetett rendszer fenntarthatóságát.

Az diákokból kiinduló korai jelzőrendszer építése során ez az a lépés, amellyel a diákok és tanárok munkája intézményi szintre emelkedhet. Ha egy tanár sikeres volt egy diákjával, és úgy tűnik, hogy ez mások esetében is működhet, akkor a jó gyakorlat intézményesítése nem csak egy lehetőség, hanem az intézményvezető részéről kötelesség.